Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Homokóra

Homokóra

 
Az élet, akárcsak egy homokóra,
Lassan pereg, néha oly' mostoha,
De mégis vannak boldog percek,
Mikor érzed, hogy mindenki veled lehet.
Körülvesznek, dédelgetnek,
Jótól-rossztól megvédenek,
Segítenek, támogatnak,
Minden szóra mosolyognak.
De van időszak, mi csak rosszat rejt,
Szívedben tövises karót vert,
Mikor minden rossz és gonosz,
Nem ért meg senki, s te csak zokogsz.
S a végén felfedezed, mégis van benne jó,
Van, aki véd, van aki csak melletted szól,
De egyszer a homok végleg lepereg,
Minden eltűnik, a hegedűd leteszed.
A zenédnek vége, elhúzták a nótád,
A kaszás érted jött, s elviszi az órád.
Szemeid lesütve követed a csuklyást,
S magadba merülve hallgatod a kongást.
A harang hangja elkísér az ösvényen végig,
S hegedűdön ezt a dallamot játszod,
Míg fel nem érsz az égig.