Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A végzet angyala

2011.02.25

Nyikorog a padló, ennyi volt az öröm, 

Kaszáját vonszolja majd lassan kopog a kövön. 

Eljött a kaszás, egy ujjabb áldozatért,

Egy gyermeki lélek, ez volt most a tét. 

Gyenge mint a harmat, beteg szegény pára, 

A szíve lassú ütemet jár, az élete az ára. 

Csak áll meredten, a kaszáját markolja, 

- Miért egy gyermeket? - szívét a fájdalom mardossa. 

Hisz érző lélek a kaszás, viszont a végzet angyala,

Rá ruházták régen, ez az ő feladata.

Lehajol a lányhoz, s még egyszer rá néz,

A kislány egy utolsót mosolyog, már nem mozdul a kéz,

Vége van, meghalt az ő ideje lejárt,

A kaszás nagyot sóhajt, de nem szegi meg szavát.

Lelke mélyén zokog, hisz ártatlan a lányka,

Nem tett semmit, csak küzdöt szegény árva.

Az utcán született ott is talált rá a vég,

Nem figyelt rá senki, csak egyedül az ég.

S íme meghalt, egy ujjabb élet vége,

Ujjabb feladat az angyalra nézve.

A lány szelleme ott áll a kaszás mellett,

Az kezét megfogva vezeti a lelket.

Felkiséri az égig, hol a megnyugvás várja,

A megyországba viszi, angyal szavát állja.

Elengedi a lányt, a kaszája ismét koppan a kövön,

Tovább áll, hisz tudja megint véget ért egy öröm.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagymaros.

(Lázók Richárd, 2011.04.03 19:23)

Nagyon jó verseket írsz Cinti és az oladal is nagyon jól meg van szervezve grat.

Re: Nagymaros.

(nino, 2011.04.05 20:18)

Köszönöm öcsém:) minden tőlem telhetőt megteszek, örülök hogy tetszik!