Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. fejezet: Jól hallottad, szeretlek....

2011.01.28

- Megyek! - szólt ki Naruto. Gyorsan magára kapott egy nadrágot, majd kinyitotta az ajtót - Shikam... Hinata?! - lepődött meg. A Narara számított, hisz a fiú nála hagyta az öngyújtóját. Fél kezével a nadrágot fogta, hogy le ne essen, fél kezével az ajtót támasztotta. A Hyuuga lány félholtan állt az Uzumaki ajtajában.
- „Gyerünk, Hinata! Menni fog!” - biztatta magát.
- Hé! Jól vagy, Hinata? - lóbálta meg a kezét a lány arca előtt. Így nem volt mi rajtatartsa a nadrágját. Hinata megrázta a fejét, és újra a fiúra nézett.
- Jól va... - nem kerülte el tekintetét a fiú meztelen, tökéletesen kidolgozott felsőteste és a zöld csíkos bokszer sem. Hinata arca lángolt, majd egy könnyed mozdulattal elájult.
- Hinata! - kapta el a lakásába beeső lányt Naruto. Lefektette a földre, nehogy baja essen. - Hé, Hinata! - pofozgatta gyengéden a lányt Naruto. De a másiknem tért magához – Hát ez remek. - Körbenézett a lakásban, majd felkapta az ájult lányt, lerúgta lábairól a nadrágot, majd ezzel a mozdulattal be is csukta az ajtót.
A lányt lefektette a kanapára, amelyről pár perce ugrott fel. Kényelmes helyzetbe helyezte, majd megállt a lány mellett. Bámulta a békésen szuszogó szépséget, nem tudta elszakítani róla a tekintetét.
- Gyönyörű - suttogta.
Végigjáratta a tekintetét a lány tökéletes testén, majd újra az arcát bámulta. Lassan odahajolt Hinatához, majd egy lágy puszit nyomott a homlokára. Nyugalommal töltötte el, hogy a lány jól van. Külső szemlélőnek úgy tűnt, mint ha a lázát mérte volna meg. De ő tudta, hogy ez nem így van.
- Tetszik neked ez a lány. Igaz? - hallott egy gúnyos hangot Naruto. - Az életed árán is meg védenéd, igaz?
- Semmi közöd hozzá - fordította félre a fejét.
- Szóval igen. És mondd Naruto, szerinted ő is szeret téged? Tudom, hogy szereted! Ne is próbáld tagadni. Érzem, hisz egyek vagyunk.
- Kuss legyen, Kyuubi! - mordult fel Naruto. - Nincs hangulatom a te hülyeségeidhez.
- Ó, de szeszélyes valaki. Csak nem félsz, hogy ha egyszer kitörök belőled, netalán meg találnám ölni ezt a szépséget.
- Tévedsz, nem félek. Sosem szabadulsz ki a börtönödből.
- Azt hiszed, hogy egy kis pimasz kölyök, mint amilyen te vagy, megállíthat engem? - morrant fel a Kyuubi.
- Pontosan - mosolygott Naruto. - Hisz most is be vagy zárva. Tehetetlen korcs vagy. Csak a szád nagy.
- Ne feledd kölyök, most még korcs vagyok. De lesz idő, mikor visszaszívod a szavaidat és könyörögve fogsz hozzám jönni, hogy adjam kölcsön az erőmet.
- Nem szorulok rád.
- De hogy nem. Anyád is rám szorult, te is rám fogsz. Mint mindenki más, aki hordozott magában. Te fogsz kiszabadítani, te is tudod.
- Miért tennék ekkora ostobaságot?
- Azért, mert Sakura veszélyben van - vigyorgott a Kyuubi.
- Honnan veszed? - nyugtalankodott az Uzumaki. - Sasuke vele van, megvédi.
- Azt csak te hiszed. Nézd, megmutatom.
Naruto hirtelen eszméletét vesztette. Egy barlangban tért magához.
- Hol vagyok? - bámult körbe.
- Suna határán - szólalt meg mellette a Kyuubi teljes alakjában. - Nézd! - Fordult a barlang nyílása felé.
Sakura és Sasuke álltak egymással szemben. Majd hirtelen Sakura a viharba vetette magát. Egy férfi rátámadt Sasukéra, kardot szegezett a nyakához.
- Látod, kölyök - vigyorgott a róka. - Sakura nincs biztonságban. Sasuke hagyta elmenni, egy homok vihar kellős közepén. Meg szegte az igéretét.
- Az nem lehet!
- hitetlenkedett.
Ekkor a férfi leengedte a kardot, közte és Sasuke között egy harmadik állt. Sasuke hirtelen a viharba vetette magát.
- Fogadjunk, hogy Sakura után ment? - vigyorgott Naruto a rókára.
- Fogadjunk. - mosolygott a Kyuubi .
- Ha nem Sakurát keresi, kiszabadítalak. Ha viszont érte ment, az elkövetkezendő időkben kussolsz és szót fogadsz. Rendben? - bámult kihívóan a rókára Naruto.
- Rendben. - forgatta meg szemeit a róka.
A Kyuubi csapott egyet a farkával, majd a homokviharban találták magukat. Sakura nehezen, de egyre előrébb haladt. Sasuke nem messze tőle a nevét kiáltozta, hasztalan.
Hirtelen Sakura alatt beszakadt a homok, és egy föld alatti folyóson találta magát. Eszméletlenül feküdt a padlón. Sasuke közel járt a lányhoz, majd ő is beleesett egy csapdába.
- Szóval, mostantól kuss legyen és egy szót se haljak! - fordult a Kyuubi felé elégedetten Naruto.
- Ezt még megbánod... - vicsorgott a róka.
Naruto a nappalija közepén tért magához. Hinata még mindig békésen szuszogott a kanapén. Feltápászkodott, majd a konyhába ment, készített két bögre teát, majd leült a lánnyal szemben.

- Azt hiszem, Hinata bevetette magát - adta át a távcsövet mosolyogva Ino Kibának.
- Ja - vigyorgott az Inuzuka. Akamaru egyetértően vakkantott egyet.
- Ino hátat fordított az Uzumaki háznak és a felhőket kezdte bámulni, lehunyta égszín kék szemeit, majd élvezte, ahogyan a szél játszadozott hosszú szőke hajával.
- Nyugalom, Neji. - szólt az idegesen járkáló férfira Ino.
- Nyugodt vagyok. - feszengett továbbra is, majd a házzal szembe fordult. - Byuakugan.

Csak figyelte a Hyuugát, nem zavarta meg. Hiába próbált nem ránézni, vagy csak rá gondolni, nem ment. Minden egyes gondolatába belelopta magát a lány. Megelégelte a dolgot. Lassan a lány felé sétált, majd gyengéden a vállára tette a kezét és rázogatni kezdte.
- Hinata, kelj fel!
A Hyuuga egyik oldaláról a másikra fordult.
- Csak még két percet - nyöszörögte.
- Álomszuszék. - mosolygott Naruto. - Gyerünk Hinata, ébredj.
- Na... - nyújtotta el a szót a lány. - Csak még egy percet hadd... - húzta össze magát a kanapén.
- Milyen aranyos... - gondolta az Uzumaki. - Ha nem kelsz fel, a nyakadba öntök egy pohár vizet - vigyorgott.
- Ne! - pattant fel – Csak azt ne, Neji! - bámult körbe rémülten a lány. Végül tudatosult benne, hogy ő nem otthon van. Zavarodottan bámult körbe a viszonylag tiszta lakásban. - Hol vagyok? - tette fel a költői kérdést.
- Nálam. - nyújtotta a teát a lány felé a Kyuubi hordozója.
- Nálad... Naruto?! - döbbent le. Hirtelen eszébe jutott, hogy mit is keres az Uzumaki lakásában, és hogy hogyan került oda. - Köszönöm... - fogadta el a teát.
- Semmiség. - ült le a kanapára, majd Hinata is követte a példáját.
- Hogy oda ne rohanjak. - morgott belülről a Kyuubi. - Legközelebb mi lesz? Jön a nyálas szöveg? Szeretlek, Hinata, légy az enyém! - nyafogta.
- Azt mondtam, KUSS legyen! - morrant fel Naruto. Hinata ijedten meredt a férfira, vajon most mi lehet a baja? Naruto észrevette, hogy a lány rémülten bámul rá. - Jaj, bocs Hinata, ez nem neked szólt. Sajnálom.
- Értem, semmi baj. - nyugodott le a Hyuuga.
- Mondd, Hinata. Nem akarsz orvoshoz menni? - emelte ajkához a bögrét Naruto.
- Ezt hogy érted? Hisz semmi bajom - bámult nyílt tekintettel a mellette ülőre.
- Csak azért kérdem, mert kezdek aggódni érted, ezek a folytonos elájulások - bámulta az italt.
- Nem kell, azért köszönöm... - tette le az asztalra az érintetlen teát Hinata. - Naruto. Azért jöttem el hozzád, mert beszélnem kell veled.
- Mondd csak.
Mély levegőt vett, nem tudta pontosan, hogy hogyan is kezdjen bele ebbe az egészbe. Úgy érzete, muszáj elmondania, különben belebolondul. De félt is, úgy érezte, ha netán Naruto nem úgy érez iránta, ahogy ő, abba belehalna. Kiszáradt a torka, mintha valaki vasmarokkal szorította volna, hogy ne tudjon semmit se mondani.

- Neji! Nyugodj már le! - állt fel Ino, és a fiút vállainál fogva ülő helyzetbe kényszerítette. - Nem fogja megenni Hinatát!
- Ino, meg kell védenem... - próbált érvelni a Hyuuga.
- Idefigyelj, Neji! Tudom, hogy aggódsz Hinata miatt, hisz az unokahúgod. De értsd meg, hogy már felnőtt! Nem kell mindentől megvédened! Főleg nem tőle! - mutatott a ház irányába.
- De...de...
- Nincs semmi de! Most menj, és hozz inkább valami harapni valót! Addig sem aggodalmaskodsz.
Neji kelletlenül, de belátta, nincs mit tenni. Muszáj engedelmeskednie, mert még a végén Ino leszedi a fejét. Felállt, majd leugrott a háztetőről.
Ino sóhajtott egyet majd leült Kiba mellé és Akamarut simogatta.
- Mozgás van. - bámulta a házat még mindig Kiba.
- Mutasd! - vette át a fiútól a távcsövet. - Ó! Felébredt a mi kis Csipkerózsikánk.
- Te, Ino. Hova tűnt Neji?
- Elküldtem - vont vállat. - folyton nyugtalankodott. Így legalább elfoglalja magát valamivel. Hinata már nem kislány, megoldja egyedül is.

- Naruto, - állt fel hirtelen Hinata. - Most mennem kell! - sietős léptekkel meg indult az ajtó felé.
- Várj! - kapta el a csuklóját Naruto. - Kérlek, ne menj... - nézett mélyen a lány szemeibe.
- Sajnálom... - kapta el a tekintetét Hinata. - Nem megy! Egyszerűen... - nem tudta tovább folytatni.
Lehorgasztott fejjel állt az ajtó előtt. Lassan lehunyta szemeit, végiggondolta mit veszíthetne. S rá jött, semmit. A férfira pillantott, aki még mindig bámulta. Tekintetük percekig összeforrt.
- Naruto, Szeretlek.
Hinata enyhén elpirult, de nem szakította meg a farkasszemezést. Naruto úgy érezte, mintha egy tonnás követ gördítettek volna le a szívéről. Boldog volt, de megdöbbent. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen csodálatos lány, mint Hinata, őt szereti. Elengedte a lány csuklóját, mintha hideg vizet öntöttek volna a nyakába, dermedten állt. Hinata csak mosolygott, nem tudta mit érez a fiú, de nem is érdekelte. Végre, ennyi év után. Meg tette azt, amit sohasem hitt volna. Itt áll szíve választottja előtt és szerelmet vallott neki. Odasétál a férfihoz, föléhajolt, vállaiba kapaszkodva lábujjhegyre állt..
- Jól hallottad, szeretlek, Uzumaki Naruto. Amióta csak az eszemet tudom - suttogta boldogan a Hyuuga, majd sarkon fordult ás elhagyta a házat.
Naruto még mindig nem tért magához. Hinata szereti őt? Hogy történhetett....

Ino a háztetőn süttette magát, amiről Narutot kellet figyelniük. Kiba Akamaruval játszott, amikor hirtelen Neji jelent meg a semmiből.
- Miről maradtam le? - bámulta két társát. Ino kelletlenül feltápászkodott, majd a távcsővel a ház pereméig sétált.
- Azt hiszem, Hinata most kifejezetten nagyot alakított. - mosolygott. - Ha jól látom, jól meglephette valamivel a mi rókánkat. Mozdulatlanul áll az ajtó előtt - tájékoztatta a fiúkat az eseményekről.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Neji. Ino felállt odadobta Kibának a távcsövet, nyújtózkodott egyet, majd Neji mellé sétált.
- A madárkánk kirepült a fészekből, és becserkészte a rókát. - vigyorgott, majd otthagyta a döbbent fiúkat.
Neji döbbenetében elejtette a szatyrokat. Kiba elismerően füttyentett, annak jeléül, hogy tiszteli Hinata merészségét.
Naruto döbbenten állt az ajtó előtt még mindig. Nem tudta el hinni, hogy igaz, ami most történt vele. Kopogás zökkentette ki a dermedtségéből. Olyan hirtelen kapott a kilincsért, hogy kinyissa az ajtót, hogy a kezében maradt a vas darab. Kitárult az ajtó, Shikamaru állt előtte meglepődve.
- Baj van? - nézet furcsán a barátjára.
- Nem. - fintorodott el.
- Nem rám számítottál mi? - mentbe a lakásba a Nara.
- Hát, most perpillanat nem. - rakta vissza a kilincset a helyére az Uzumaki. - Miért jöttél? - nézett fel a férfira.
- Itt hagytam az öngyújtómat. - nézett körbe a lakásban, hogy hol is hagyhatta.
- Ja, igen. Ott van a fotelban. Gondolom kicsúszott a zsebedből. - sétált barátja mellé. Shikamaru a bútor felé sétált, majd teljesen áttúrta mire megtalálta.
- Megvan. - mosolygott. - Akkor én megyek is. - csúsztatta zsebébe a gyújtót.
- Oké. - kísérte az ajtóig Naruto. - Viszlát! - búcsúzott.
- Dettó. - hagyta magára a Nara Narutot. Majd hirtelen megadta magát a kilincs, és a földre hullott.

Sakura alatt beomlott a homok, egy folyóson találta magát. Megpróbált felülni, de nem járt sok sikerrel. Mielőtt felmérhette volna helyzetét eszméletét vesztette.

- Vigyük a főnőkhöz! - hallott egy mély hangot Sakura.
- Oké. - Hirtelen valaki felkapta és elindult vele. Nem ellenkezett, újra elvesztette az eszméletét.


Sasuke rémülten kiabált Sakura után, de nem kapott választ. Tehetetlenségében földre rogyott, ezzel
egyidejűleg beomlott alatta a homok. Volt annyi lélekjelenléte, hogy biztos ponton ért földet. Felállt majd körül nézett. Egy sötét folyosón találta magát. Fölötte még mindig dúlt a vihar. Tudta, hogy nem fog tudni ki menni onnan amíg a vihar el nem csendesedik. Jobb ötlete nem révén elindult fel fedezni hová is került.
De hiába, bármerre ment minden ugyan olyan volt. A különbség csak az volt, hogy néhány fordulónál esetleg szakasznál csapdákba botlott. Volt ahol kunaiok repültek felé, volt ahol egy óriási szikla tömb száguldott vele szemben.

Sakura egy cellában tért magához, ki volt láncolva a kőfalhoz, ami hűsítette forró testét. Még mindig kómásan érezte magát, nagyon beüthette a fejét. Lassan felemelte a fejét, majd körülnézett. Nem volt senki a közelében, leszámítva azt a pár csontvázat, amely díszítette börtönét. Megpróbált kiszabadulni a láncok fogságából, de nem sikerült neki. Feladta.
- Ennél rosszabb már úgy sem lehet - gondolta. Hirtelen fény szűrődött be a cellába. Sakura lehunyta szemeit. Amikor ismét kinyitotta hitetlenkedve bámult az előtte álló alakra. - Te...
- Sakura Haruno... - hallotta a mély hangot.
- Ki vagy te?!
- Kakuzu. - jött a tömör, lényegre törő válasz.
- Hol vagyok? - feszengett a smaragdszemű.
- Belebotlottál az Akatsuki rejtekhelyébe – guggolt le vele szembe Kakuzu -, ezért most kénytelenek leszünk megölni téged. Amint kifaggattunk. - tette hozzá látva a lány rémült ábrázatát.
- Akatsuki... - suttogta Sakura.
Kakuzu felállt, majd magára hagyta a lányt.

- Na? Még él? - fordult társa felé majd követte.
- Ja. - jött a tömör válasz.
- Cseszd meg, Kakuzu! - akadt ki a társa. - Muszáj mindig ilyen rövid válaszokat adnod!?
- Ja.
- Na most aztán elég! - forrt a dühtől Kakuzu társa, majd kaszáját felemelve a férfi felé csapott.
Kakuzu már megszokta társa kirohanásait, így nem érte váratlanul. Oldalra hajolva kikerülte a támadást, majd társát a padlóra szegezve próbálta lehiggasztani.
- Hidan, ha még egyszer megpróbálsz kinyírni, esküszöm, rád uszítom Deidarat, hogy robbantson fel és nem foglak újra össze varni. Bár hogy könyörögsz is.  - magyarázta el, de látva Hidan hitetlen ábrázatát, hozzátette: - De ha az nem tetszik, Pein újra elbeszélgethet veled arról, hogy hogyan is kell bánod a csapat társaddal.
- Rendben. - fordította félre a fejét Hidan. - Csak szállj már le rólam bazdmeg! - Kakuzu elengedte Hidant. - Mi a halálért nem tudsz normális válaszokat adni?
- Csak.


Tsunade unalomtól fűtve ült asztala előtt, az aznapi papírokat bújva, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és egy ANBU lépett be rajta, rossz híreket hozva. Illedelmesen meghajolt a Hokage előtt. Majd feltárta a hírt, amellyel szolgált.
- Hokage-sama. Nem rég kaptunk egy levelet a Kazekagétól, Sakura és Sasuke még nem érkeztek meg Sunába. Azután érdeklődik a Kazekage úr, hogy történt e valami, amiért még nem érkeztek meg.
- Mikor érkezett a levél? - kapta fel a fejét Tsunade.
- Egy órája.
- Hányadika van?
- 26-a, Hokage-sama.
- Akkor jó. - nyugodott meg Tsunade. - Hogy lehet ilyen ostoba a Kazekage? - jegyezte meg félhangon.
- Parancsol, Hokage-sama?
- Semmi. - legyintett. - Ne foglalkozz a levéllel. A Kazekage gondolom nincs tisztában azzal, hogy a Sunai nagy homokvihar ideje elkezdődött.
- Tényleg. - jegyezte meg az ANBU is, belegondolva. - Az éves homokvihar Sunában ez idő tájt kezdődik.
- Látod, - vont vállat Tsunade –, valószínű, hogy Sakura és Sasuke behúzódtak valahova, míg a vihar el nem ül. Írd meg a Kazekagénak, hogy hamarosan megérkeznek, ne türelmetlenkedjen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.