Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. fejezet: Legalább addig maradj még az enyém....

2011.01.28

„Figyelj - tört magának utat a lakásba, minél sietősebben. Naruto becsapta maguk után az ajtót, majd elnyúlt a kanapén, míg barátja abban a fotelben foglalt helyet, ami a kék szeművel szemben volt. - Tsunade-sama tervez valamit - Hinatát, Inot, Kibát, Nejit és engem magához hivatott, és megbízott minket, hogy figyeljünk rád, nehogy elhagyd Konohát. Mi történt, amikor bent voltál nála? - nézett rá komoran Shikamaru.
- Összekaptunk az öreg hölggyel. - Tornázta magát ülőhelyzetbe. - Gondolom elmondta nektek, hogy Sakura Sunába indult Sasukével.
- Igen, ezt elmondta - bólintott a copfos hajú.”

  - És azt nem mesélte el, hogy ezt mind Sakura akarata ellenére tette?
  - Erről elfelejtett beszámolni.
  - Gondoltam - grimaszolt az Uzumaki.
  - Most mit tegyünk, Naruto? - sétált az ablakhoz, és kikémlelt rajta. Elhúzta a sötétítőt, majd visszaült a fotelba.
  - Valahogy ki kéne cseleznünk az öreg hölgy tervét - vakargatta a tarkóját a szőke.
  - Na de hogy? - dőlt hátra a fotelban a Nara.
 - Ember, ne tőlem kérdezd! Te vagy itt a láng elme! - nyúlt el ismét a kanapén.
  - Na ja. Melletted álok mindenben, tudod jól - emelte barna szemeit a fiúra - Minden határt túllépett Tsunade-sama.
  - Az nem kifejezés - értett egyet Naruto - De pontosan mivel bízott meg titeket?
  - Engem azzal, hogy tervet kovácsoljak, ha véletlen lelépnél. Ino, Kiba és Neji feladata hogy tíz méteres távolságban kövessenek.
  - És Hinata?
 - Nem tudom. Azt hiszem, ő nem kapott feladatot - vont vállat Shikamaru. Szándékosan nem ejtett szót a Hyuugáról. Tudta, hogy odavan az Uzumakiért. Még a vak is látta. De ha mégsem, Shikamarut nehéz becsapni. Ez a megbízás pedig pont kapóra jött a lánynak.
  - A többiek tudnak arról, hogy te most itt vagy?
  - Nem.
  - Akkor jobb, ha mész - parancsolt a Narára.
  - Miért?
  - Kibáék közelednek.
  - Honnan tudod? - lepődött meg a Nara.
  - Érzem a jelenlétüket.
  - Körülbelül milyen messze vannak?
  - Körülbelül úgy fél km-re. De gyorsan haladnak, maximum 5 perc és itt vannak - adta meg a választ Naruto.
  - Nem semmi, ilyen messziről megérzed a csakrájukat? - lepődött meg a copfos.
  - Csak ha nagyon akarom - vont vállat Naruto.
  - Oké, akkor én megyek - állt fel, de az ajtónál hezitált - Mi a terved? Sakuráék után fogsz menni?
  - Igen. De csak egy hónap múlva, mikor minden lecsöndesedett. Addig úgysem kezdik el Sunában a házasságot.
  - Szólj, ha bármiben segíthetek. - búcsúzott el a szőkétől Shika, majd távozott.
Shikamaru gyorsan és hangtalanul hagyta el a házat. Mestere háza felé vette az irányt, egy kis edzés sosem árt.

A barlangban néma csönd honolt. Dayuku önelégülten vigyorgott. Byakone és Sakura döbbenten bámultak egymásra.
  - Sakura... - törte meg a csendet Byakone - Kérlek, vedd le...
  - Te perverz állat! - vihogott közbe Dayuku.
  - Pofa be! - mordult társára a zöld szemű - Sakura, levennéd a kesztyűd?
  - Minek? - lepődött meg a Haruno. Nem erre számított.
  - Csak kérlek, tedd meg. - kérte, miközben a kezéről leszedte a fáslit.
Sakura levette a kesztyűjét. Byakone kezébe vette húga szabad kezét, majd a tenyerét vizsgálgatta.
  - Utolsó emlékem anyámról... - nézet Sakurára - Bocs, anyánkról. Amint azt mondta, „valahol él egy lány, a tenyerén egy anyajegy van, ami cseresznyefa virágra hasonlít. Ő a te húgod. Védelmezd, óvd, és szeresd, ha megtalálod” - magyarázta - Mutasd a másik tenyered. - utasította a lányt.
Sakura engedelmeskedett. Byakone megvizsgálta a másik tenyerét is.
  - Megtaláltam... - suttogta alig hallhatóan, tekintetét a smaragdszeműre emelte - Hát még is igaz?
  - Micsoda? - érdeklődött Dayuku.
  - Sakura... - ölelte szorosan magához a lányt Byakone.


Hatalmas homokvihar dúlt oda kint. Akinek volt egy csöppnyi esze is, az nem merészkedett ki. Sasuke a viharral harcolva igyekezett eljutni Sunába, több-kevesebb sikerrel.
  - Vajon hol lehet? - ez az egy gondolat járt a fejében.
A vihar nagyobb úrnak tűnt, mint Sasuke. Aléltan feküdt a forró homokban. Messziről fényt vélt felfedezni.
  - Oda kell mennem! - gondolta.
Feltápászkodott és elindult a fényforrás felé. Amint oda ért, hangokat hallott kiszűrődni a barlangból, ahol a fényforrás volt.
  - Nem! - hallott egy éles hangot.
  - Sakura! - futott át az agyán. Mély levegőt vett. Elővette azt a kunait, amit anno Sakurától kapott.
Hirtelen csönd támadt, Sasuke elérkezettnek vélte az időt, hogy megmentse a lányt. Besétált a barlangba.
  - Sakura! - szólt be a barlangba.
  - Sasuke? - engedte el Byakonét a lány - Mit keresel te itt?! - sötétült el a tekintete, ami nem kerülte el bátyja figyelmét.
  - Ki ez az alak, Sakura?
  - Senki. Útitársam volt - fordított hátat a fiúnak - Menj innen, Sasuke!
  - Még is hová? - tette el a kunait. Hangjában féltékenység érződött. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Sakura a férfit ölelgette.
  - Nem érdekel.
  - Sakura! Vihar tombol oda kint! Nem megyek sehová.
  - Igaza van - szólt közbe Dayuku. Nem érdemes ilyen időbe kimenni. Kész csoda, hogy ideáig eljutott élve.
  - Sakura visszahúzta a kesztyűit a kezeire. Majd Sasukével szembe fordult.
  - Köszönd meg Dayukunak. Maradhatsz - vetette oda, majd visszaült arra a helyre, ahol először magához tért.
Sasuke nem messze tőle foglalt helyet, az egyik fáklya alatt. Byakone zöld íriszeivel Sasukét figyelte.
  - Mit akarsz? - nézett fel gyilkos tekintettel a Harunora Sasuke.
  - Figyelni foglak - szólalt meg hűvösen Byakone - Sasuke Uchiha. - majd oda sétált húgához, a vállára terített egy pokrócot, és leült mellé.
Dayuku Sasuke mellé ült.
  - Ki ez a férfi? - fordult Dayukuhoz.
  - Ő Byakone, Sakura bátyja. Jobb, ha nem húzol vele ujjat. Hallottam már rólad, Sasuke - nézett az Uchihára Dayuku - Tudom, milyen erővel rendelkezel, de ismerem Byakonét is. És Sakuráért bármire képes lenne.
  - A bátyja? - lepődött meg Sasuke.
  - Az.
  - Nem is tudtam, hogy Sakurának van testvére.
  - Eddig a napig ők sem tudták - vont vállat Dayuku.
  - Sakura - szólt Sasuke a lánynak.
  - Mit akarsz? - fordult felé.
  - Beszélhetnénk? - nézet a lány bátyjára Sasuke - Négyszemközt.
Sakura kelletlenül fel állt és a barlang szájához sétált. Sasuke követte őt.
  - Mond.
  - Sakura, ne haragudj, kérlek - nézett mélyen ónix szemeivel a lány smaragd íriszeibe - Nem akartalak megbántani.
  - Mégis sikerült - fordult a vihar felé.
  - Tudom. És nagyon sajnálom. Többet jelentesz nekem, mint bármi más. - Sakura döbbenten bámult fel az Uchihára. Sasuke a lány kezeiért nyúlt és magához vonta a lányt, majd a füléhez hajolt – Sakura – suttogta – Nem akarlak elveszíteni. Kérlek, többet ne merj eltűnni mellőlem. Így is eleget szenvedtem, míg megtaláltalak... Legalább addig maradj még az enyém, míg Sunába nem érünk, és nem vesznek el tőlem.
Sakura nem bírt megmozdulni a hallottaktól. Az esze azt diktálta, hogy fusson, meneküljön az Uchiha közeléből, különben sosem teljesíti a küldetést. De a szíve azt súgta, hogy a fiú mellett kell maradnia.
  - Sajnálom... - bontakozott ki Sasuke karjaiból, és kifutott a viharba
  - Sakura! - kiáltott húga után Byakone. Felállt, és Sasuke felé indult - Mit mondtál neki? - közeledett az Uchihához.
  - Byakone! - ugrott közéjük Dayuku - Nyugodj le!
  - Menj az utamból, Dayuku - préselte ki a szavakat fogai között a Haruno - Egyszer már elvesztettem a húgomat, még egyszer nem fogom! - húzott elő egy kardot, és Sasuke nyakához szegezte.
  - Tudom! De hagyd, hogy Sasuke visszahozza! - próbálta menteni a menthetőt.
  - Mit akarsz a húgomtól? - intézte szavait az Uchihához.
  - Többet, mint hinnéd. - válaszolt higgadtan Sasuke.
  - Na ne szórakozz velem! - mordult fel Byakone - Ismerlek én, nagyon is jól! - közelítette a pengét Sasuke nyakához.
  - Még is honnan ismernél te engem? - Sasuke mit sem veszített a higgadtságából.
  - A csapattársad voltam. Emlékez vissza. A fiú, aki a homok faluból tért át Konohába.
  - Szóval innen voltál olyan ismerős nekem - gondolkodott hangosan Sasuke.
  - Mindig is utáltad Sakurát! Most miért lenne másképp? - dörrent az Uchihára. A barlang beleremegett Byakone hangjába.
  - Tényleg, most miért? - hajtotta a kíváncsiság Dayukut.
  - Azért – válaszolt komolyan és őszintén – mert szeretem.
Byakone és Dayuku is meglepődtek a válaszon. A Haruno lassan leengedte a kardját és visszacsúsztatta a tokjába.
- Azt hiszem, félre ismertelek, Sasuke Uchiha. Látom rajtad, hogy tényleg szereted a húgom. Áldásom rátok - fordított hátat az ónix szeműnek - Vigyázz rá, kérlek. Nem akarom elveszíteni. Még egyszer nem.
- Ígérem, hogy épségben visszahozom Sakurát. Vigyázni fogok rá, akár az életem árán is - bólintott annak jeléül, hogy kész feláldozni magát a lányért – Ha nem haragszol, most mennem kell. Vissza kell hoznom a húgod, és életem szerelmét. - búcsúzott el Sasuke, majd a viharba vetette magát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.