Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. fejezet: Emlékek a tehetetlenség küszöbén

2011.01.28

Sakura könnyeivel küszködve haladt egyre beljebb az erdőben. Nem tudta merre megy, azt sem tudta, hogy hova. De minél messzebb, távolabb akart kerülni attól, aki összetörte másodszor is a szívét. Sasuke Uchihától. Még mindig ott csenget a fülében az a pár kellemetlen szó, amit soha a többé nem akart hallani..

- "Ne nehezítsd meg a dolgom!"

Haragudott a fiúra. Még, hogy ő meg nehezíti a dolgát? Hogy mondhatott ilyent?? Mintha annyi problémája lenne a tökéletes Uchiha Sasukénak. Sakura megállt egy tölgyfa tövében, lecsúszva az aljához kapkodta a levegőt. Két oka is volt ennek. Az egyik, hogy kifáradt volt, a másik az, hogy próbálta visszatartani a fel-feltörő zokogást. Már nem bírta sokáig. Egy emlékkép villant át az agyán..

"Sakura követte Kakashit, amikor Naruto után indult. Mikor a sensei megtalálta a szőke fiút, ő továbbhaladt, míg a jounin visszafordult a falu felé. Egy célja volt: Megtalálni Sasukét, és rá venni, hogy jöjjön vissza az otthonába, Konohába. Nem sok időbe telt mire meg találta a fiút - Orochimaru emberei karjaiban, félholtan. Alsó ajkába harapva próbálta visszatartani magát attól, hogy oda ne rohanjon. Hirtelen egy rossz mozdulat miatt egy faágra lépve leesett a fáról.

- Tayuya - Fordult a nő felé a két fejű férfi. - Kapd el! - A nő bólintott egyet, majd nekitámadt Sakurának Sakura még sikeresen hárítani tudott. A harc hevében Sasuke magához tért. Első kivehető kép, amit meg látott, egy rózsaszín hajzuhatag, amint feláll.

- Sakura - futott át az agyán, majd feltápászkodott.

- Sasuke! - Fordult a fiú felé boldogan Sakura, nem figyelve a felé suhanó kunaiokra. Sasuke Sakura felé rohant.

- Sakura! - Lökte félre a fiú a felé repülő kunaioktól megvédve.

- Köszönöm Sasuke. - lihegte Sakura. Sasuke kimeresztett szemekkel bámult az alatta fekvő lányra.- Sasuke, jól vagy? - rémült meg a Haruno, látva az Uchiha ijesztően nyugodt, békés ábrázatát. Tayuya megindult a célpontja felé, de társa leintette.

- Sajnálom, Sakura. - köhögött vért Sasuke, amit letörölve a szája széléről, újra a lány smaragd szemeibe fúrta a tekintetét. - Sajnálom… - ismételte elhaló hangon.

Nem értette miről beszél a fiú. Mélyen az ónix szempárba nézett, hátha ott megtalálja a kérdésre a választ. De Sasuke szemei sötéten csillogtak, mint mindig. Szomorú lett. De amikor mélyebben bele tekintett a számára oly gyönyörű szempárba, megtalálta azt, amit kereset. A fiú szemei bánatól, szomorúságtól, örömtől, és szeretettől csillogott egyszerre.

- Sasuke… – szólalt meg elhalló hangon Sakura. – Nem kell sajnálnod. Csak gyere vissza.

De erre Sasuke csak megrázta erőtlenül a fejét.

- Sakura! - Hajtotta le a fejét Sasuke - Én… sosem… mondtam el… de… mindig is …éreztem. - Sakura próbálta megkeresni a fiú tekintetét, hogy ki tudja olvasni belőle hogy mire is gondol, bár legbelül már sejtette. A mellkasára hulló, forró könnycseppek mindent elárultak. - Sakura… bosszút akartam, bosszút akarok állni a bátyámon, amiért ki irtotta a klánomat. De… nem tudom megtenni. Nem vagyok elég erős hozzá. Tudnod kell, hogy… sosem gyűlöltelek. – Emelte tekintetét az égre, érezve a hulló esőcseppeket - De bármennyire is fáj.. el kell mennem Orochimaruhoz… Ebben Te sem állíthatsz meg…

- Sasuke… kérlek… - eredtek el Sakura könnyei is. - Ne tedd, maradj velem! Velünk! Sasuke, én szeretlek!

- Sajnálom…. - állt fel Sasuke és kihúzta a hátába állt kunaiokat. Sakura feltérdelt és a kezeit kezdte bámulni

 - El kell mennem. - nézett le a lányra Sasuke, majd hátat fordított neki.- Ne gyere utánam. A Te érdekedben. - mondta, majd elindult Tayuya felé.

Sakura felemelte könnyeitől csillogó arcát. Sasuke megtépázva, véresen, félholtan támolygott a biztos halálba. Vége volt. Már nem tudott semmit sem tenni. Csak sírt. Sasuke még egyszer vissza fordult a lány felé, majd búcsúként ennyit mondott.

- Sakura. - A lány a neve hallatán felkapta a fejét - Sosem felejtem el, hogy mennyi mindent tettél értem. Bocsáss meg nekem, amiért olyan lekezelő voltam veled a múltban. - Fordította el a fejét. Sakura hitetlenkedve, nagy szemekkel bámult az Uchihára, aki eközben Tayuyára támaszkodott. - Sakura - mosolygott halványan Sasuke. – Szeretlek. – E szó hallatán Sakura szíve egy dobbanást kihagyott. Tayuya átkarolva a fiú karja alatt, egy szempillantás alatt eltűnt. Sakura a harctól és a sírástól kimerülten bukott a földre.

Még mindig folyt a könnye, de nem szabad akaratából. „Szeretlek” visszhangzott ez a szó lány elméjében. Éles tompa fájdalom hasított a szívébe. Kettéhasadt. Hirtelen minden elhomályosult. "

Amikor Sasuke Orochimaruhoz elment, Sakura szíve megszakadt. El akarta felejteni a fiút. De nem tudta megtenni. Érzelmeit kitartó, fárasztó edzésekkel és munkával próbálta palástolni, rejtegetni. Sakura lehunyta szemeit, a fának vetette hátát.

- Egy kis pihenés, és folytathatom az utat. - gondolta fáradtan Sakura.

- Hova tűnhetett?! - morgolódott magában Sasuke. - Meg kell találnom. Mit fog szólni Gaara, hogy elveszítettem a menyasszonyát? – Ült le egy tisztás végén lévő kőtömb tövébe. - A fenébe is! - Temette kezeibe az arcát. - Hogy lehettem ilyen ostoba??! Gaara nem érdemli meg Sakurát, és én sem… - Villantak be a lány smaragd szemei könnytől csillogva. - Napnyugta előtt meg kell találnom! - Nyúlt a kunai tartójába, majd elővett egy fegyvert mely oly becses volt számára. A kunait nézegetve merengett azon, hogy miért is, mi célból kapta.

"- Sasuke! - szólította meg egy lány az ónix szeműt. - Várj! Szeretnék valamit adni! – Futott utána egy rózsaszínhajú lány.

- Szia Sakura - köszönt közömbösen Sasuke. - Mit akarsz?

- Szia - kapkodott levegő után, mikor lenyugodott a fiúhoz fordult. - Sasuke! Mivel most lettünk geninek, és egy csapatba kerültünk, gondoltam adok valamit neked - mosolygott Sakura, felvéve a paradicsom enyhe árnyalatát. - Szóval - Hajtotta le a fejét a Haruno. - Tessék! - Nyújtott át egy igen ritka fegyvert, amit csak rendelésre készítettek. Hát, biztos nem volt olcsó. Sasuke csodálkozva bámult a lányra és a kezében tartott fegyverre. Nem tudta mit tegyen. Elfogadja vagy hárítsa el? Mivel kedvelte a lányt, amit nem vallott volna be senkinek a világ összes kincséért sem. Elvette a lány kezéből a kunait.

- Köszönöm - préselte ki magából Sasuke, még mindig a különös fegyvert tanulmányozva. Majd hátat fordítva a lánynak elindult.

Sakura csalódottan bámulta a fiú hátát. Arra számított, hogy a fiú lelkesedni fog az ajándékáért. Még piros szalagot is kötött rá. Csüggedten és csalódottan vette tudomásul, hogy a fiút ez nem hatotta meg.
Sasuke pár lépés után elhatározta, hogy viszonozni fogja a lány gesztusát.

- Sakura! - fordult vissza. A lány felkapta a fejét a neve hallatán. - Öhm… Arigatou a kunaiért. Szeretném megkérdezni, hogy nem jönnél-e el velem valahová. – Sakura nem akart hinni a fülének. Kívülről nyugodtnak tűnt, de legbelül ujjongott.

- Rendben - Bólintott boldogan, majd a fiú mellé szegődött és együtt folytatták tovább az útjukat. "

Sasuke felnézett az égre majd felállt. - Meg foglak találni, még mielőtt Gaara vagy Naruto megtudná! - Nézett el a távolba Sasuke, majd a számára oly’ becses fegyvert megforgatta az ujján majd visszacsúsztatta a tokjába.

Majd fél óra hasztalan keresgélés után föladta.

- A francba! - Vert ököllel a mellette álló fába, ami egy hangos reccsenés kíséretében kidőlt. - Hol lehet?! - aggodalmaskodott. Nem volt más választása, el kell mennie Sunába segítséget kérni. Sasuke a szívét mardosó bűntudattal indult el a homokfalu felé.

Shizune miután megtalálta azokat akikért Tsunade küldte, kíváncsian tért vissza a hokage irodájába Hinatával, Inoval, Kibával, Shikamaruval, Nejivel. - Itt vannak Tsunade-sama - zökkentette ki a nőt Shizune.

- Arigatou Shizune - biccentett a nő felé, majd a fiatalokhoz fordult. - Rátok van szükségem, hogy meg állítsam Narutot.

- Hogy mi?! - hangzott kórusban.

- Jól hallottátok. Meg kell akadályoznotok Narutot. Sakura után akar menni - kezdett bele Tsunade, de Hinata félbe szakította.

- Mi?? Sakura után? Ez mit jelentsen?! Hol van Sakura? - akadt ki a Hyuuga.

- Sakura Sasuke kíséretében Sunába ment - válaszolt aránylag higgadtan a barna szemű nő.

- Az nem lehet… el sem köszönt…. - roskadt magába a falnak fordulva. Ino átkarolva próbálta biztatni.

- Ne aggódj, Hinata! Biztos jó oka volt rá, hogy nem köszönt el tőled - mosolygott biztatóan, bár legbelül elátkozta a Harunot, amiért neki sem szólt a távozásáról.

- Lányok, figyeljetek! - szólt rájuk Shizune.

- Szóval, Shikamaru, Hinata, Kiba, Neji és Ino! Azt a feladatok kapjátok, hogy meg kell akadályoznotok, hogy Naruto elhagyja Konohát, ha törik, ha szakad. Különben a falunak vége. - Kulcsolta össze kezeit az arca előtt Tsunade - Shikamaru, téged bízlak meg terv készítésére, ha Narutonak valamilyen úton-módon sikerülne két csapattársa után erednie. Ino, Kiba, Neji, ti lesztek az őrség. A feladatotok tíz méteres távolságból szem előtt tartani Narutot. - fejezte be.

- Hai!

- És velem mi lesz?- lepődött meg Hinata.

- Neked lesz a legfontosabb dolgod mind közül. - Állt fel székéből. - A feladatod az, hogy Naruto élettársa légy!

- HOGY MI?! - akadtak ki a fiatal jouninok, bár egyértelmű, hogy Hinata magasan vezetett felettük.

- Ezt ugye nem gondolta komolyan?- Pirult el, miközben lassan az ájulás szélén állt.

- De a legkomolyabban gondolom. - Szűkültek össze barna szemei. - Kell valaki, aki közelről is figyelheti Narutot. Ino nem lehet, Sai az élettársa. A többiek pedig egyszerűen nem alkalmasak erre a pozíció. Így pedig kizárásos alapon egyértelműen tökéletes alany vagy - magyarázta el minél érthetőbben Tsunade.

- De... - próbált ellenkezni Hinata, de eredménytelenül.

- Most pedig menjetek - szólt erényesen, ellenkezést nem tűrve.

- Hai! - Hajoltak meg a hercegnő előtt, majd elhagyták a Hokage irodáját.

Mindenki ment a maga dolgára. Ino vissza virágboltba, Kiba Akamaruval edzeni. Neji Tentennel találkozott, Hinata pedig hazament lepihenni és átgondolni az elhangzottakat.

Shikamaru Naruto háza felé tartott.Úgy döntött, értesíti barátját a fejleményekről. Mikor odaért, idegesen, sietve kopogott - az már inkább dübörgés volt istenigazából -, és az ajtó kitárult előtte. Egy borzos, szőke, nyúzott arcú fiú állt előtte.

- Naruto, szeretnék beszélni veled valami igazán fontos dologról - vágott bele sebesen Shikamaru, az álmos ninjára se nézve, csak az embereket nézegette, nehogy valaki meglássa és lebuktassa.

- Mondtam neked, hogy reggel keress fel. - Nézett kómás fejjel a Narára az Uzumaki.

- Figyelj - tört magának utat a lakásba, minél sietősebben. Naruto becsapta maguk után az ajtót, majd elnyúlt a kanapén, míg barátja a fotelben foglalt helyet, ami a kék szeművel szemben volt. - Tsunade-sama tervez valamit - Hinatát, Inot, Kibát, Nejit és engem magához hivatott, és megbízott minket, hogy figyeljünk rád, nehogy elhagyd Konohát. Mi történt amikor bent voltál nála? - nézett rá komoran Shika.

- Összekaptunk az öreg hölggyel. - Tornázta magát ülőhelyzetbe. - Gondolom elmondta nektek, hogy Sakura Sunába indult Sasukéval.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.