Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet: Most mi tévő legyek?

2011.01.28

Sasuke és Sakura némán sétáltak egymás mellett. Nem bírtak egymásra nézni. Tudták mi lesz, ha Sunába érnek - Örökre elszakadnak egymástól. S az a tudat, hogy egymás közelében fognak állni, ilyen állapotban, még jobban elszomorította a szívűket. Sakura mélyen magába tem etkezett, amióta Narutotól elbúcsúzott. Mérges volt mesterére. Mi lesz vele, ha Gaara lesz a férje? A gondolatba beleborzongott.
- Jól vagy? – szakította meg gondolat menetét az Uchiha.
- Igen, Prímán – fintorodott el Sakura - Sasuke, kérdezhetek valamit? – szegezte tekintetét a fiúra.
- Persze – vont vállat.
- Miért vállaltad el? Már mint a küldetést.
- És te miért? – kérdezett vissza. Próbált kibújni a válasz alól.
- Én kérdeztem hamarabb! – mosolygott Sakura akaratlanul.
- Tudom. – eresztett meg egy fél mosolyt.
- Na, akkor válaszolsz? – nézet rá kíváncsian.
- Csak akkor ha te is! – lökte meg Sasuke Sakurát.
- Én a fogadalmam miatt tettem, amit anyám sírjánál fogadtam. – adta meg a választ – Most te jössz!
- Igazából magam sem tudom. – vakarta meg a tarkóját Sasuke – Mindig is érdekelt Temari, valamilyen téren. – hazudta Sasuke.
A válasz amit adott, Sakura szívébe fúródtak, mint egy éles kés.
- Értem – szomorodott el a lány. Majd sietősebbre fogta a lépteit.
- Várj! – futott utána Sasuke. – Megbántottalak valamivel?
- Mit érdekel az téged? – állt meg, és a fiúval szembe fordult. – foglalkozz inkább Temarival! Hisz nem sokára feleségül veheted! Ezt szeretnéd, nem de? – szűkültek össze a szemei.
- Na most már ebből elég! – ragadta meg Sakura karját Sasuke, és magához rántotta. Szemeit pár centiről kezdte fürkészni a lányétól. – Szerinted én is erre vágytam..? – sziszegte az Uchiha.
- Engedj el!- próbálta kitépni karjait az erős, meleg tenyerekből.
- És ha nem? – mosolygott Sasuke sejtelmesen, majd hirtelen elkomorodott. – Szeretsz még? – tért a lényegre, ami már oly régóta foglalkoztatta.
- Miért kérded? – lepődött meg.
- Kérlek válaszolj.. – suttogta. Sakura elfordította a fejét. Nem tudta mit mondjon. Hazudjon vagy mondja meg az igazat? Ha hazudik, megmenti magát a csalódástól, ami várhat rá. Ha viszont megmondja az igazat, lehet hogy Sasuke is bevallja mit érez iránta. Smaragd zöld szemeit a fiúra emelte.
- Sasuke, régen szerettelek, halálosan. Miután elhagytad a falut megesküdtem, hogy elfelejtelek – Sasuke szíve összeszorult – de nem tudtam megtenni! – eredt el a smaradszemű könnyei.
- Szóval szeretsz? – könnyebbült meg Sasuke, és elengedte a lányt.
- Még is mit gondoltál, miért sírok? Gaara miatt? – tehetetlen fájdalmában, elkeseredetten, két kezét ökölbe szorítva, Sasuke mellkasát kezdte ütni, miközben arcán patakokban folytak tovább szívfájdalma jelei - Szeretlek, te idióta! Ezt akartad hallani? – kiáltotta. A lelke felszabadult, amint ezek a szavak elhagyták az ajkait. De ugyan akkor, testét jeges rémület járta át, amíg a fiú válaszára várt. Iszonyatosan félt, hogy visszautasításra talál Sasuke részéről. Tudta, ezt ismét nem élné túl. Ugyanakkor, tudni akarta hogyan mit érez valójában Sasuke. – Tönkre tetted az életem. – zokogta keservesen – Miért mentél el? Miért hagytál el?
- Sakura, nem miattad tettem! Magam miatt! – próbálta meggyőzni – Neked nem volt ehhez semmi közöd!
- De igen, volt hozzá közöm! – tiltakozott Sakura. – Sasuke… Miért..-?
- Sakura! Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom! – fakadt ki Sasuke, félbeszakítva a lányt. Sakura ledermett. Hitetlenkedve hátrált pár lépést. Rémülten, könnyektől csillogó szemmel és a mindjárt következő fájdalomhullámtól ajkai akaratlanul remegni kezdtek. Sasuke a lányra nézett, megdöbbent, amikor látta a lány bánatától csillogó tekintetét, amelyek egyértelműen félelmet, és csalódást tükröztek. Ne.. - futott át az első gondolat a fejében.– Sakura… Én nem… - hajolt a lány után. Próbálta tisztázni a helyzetet, de már késő volt.
- Kérlek… Hagyj! – rázta meg a fejét Sakura. A feketehajú ugyan nem látta a rózsaszín fürtöktől a számára oly' áhított arcot, de a talajra hulló cseppek láttán, nem is akarta látni, csak a lelkiismeret mardosná lelkét jobban. Sakura hátat fordítva az Uchihának, futásnak eredt.
- Sakura! – kiáltotta utána Sasuke. De a lány meg sem hallotta. – Naruto ki fog nyírni! – futott át Sasuke agyán. Majd megrázta a fejét, és a lány után eredt.
Sakura könnyeit törölve ugrált fáról-fára. Egy cél vezérelte - Minél messzebb kerüljön az Uchihától. Fájt, amit a fiú mondott neki. Nem akarta elhinni. De nem foglalkozott vele. Soha többet nem akart a fiú felől hallani.
- Teljesíteni fogom a küldetést. Ha törik, ha szakad! – törölte le arcáról az utolsó könnycseppeket. – Ha Gaarához kell mennem, hogy elfelejtsem Sasukét, hát legyen. – tökélte el magában, és még gyorsabb iramot diktált.


Valaki kopogtat a Hokage ajtaján. Most már dörömböl.
- Ki az? – szól ki a Hokage. Válaszként berúgják az ajtót.
- Tsunade-BaaChan! Hogy képzelted ezt? – rontott be, miközben erősen rácsapott két kezével az asztalra.
- Naruto, csillapodj! – szol rá unottan, és elővesz a fiókból egy üveg saket – Miről hadoválsz itt?
- Tudja maga jól! – szorultak ökölbe a kezei – Hogy merte elküldeni Sakurát Sunába? – remegett a dühtől Naruto.
- Beleegyezett. - vont vállat Tsunade, majd meghúzta az üveget.
- De csak azért, mert maga kényszerítette rá! – ütött még erősebbet dolgozólapra, ami meg is reccsent.
- Muszáj volt elküldenem! A falu volt a tét! – nézett az Uzumaki szemeibe Tsunade.
- Teszek a falura! – üvöltötte idegesen a kékszemű. – Sakura ennél fontosabb! Maga meg csak úgy eladta, mint egy szajhát! – Naruto éktelen haragra gerjedt. Szemei vörösen izzottak.
- Na, ebből most már elég legyen! – emelte meg a hangját Tsunade, és az asztalra csapva fel állt. – Sakura olyan volt nekem, mint a lányom! Tudod jól! Nem adnám oda senkinek! De a homokkal való szövetség megmentheti a falut! Így is elég nagy válságban vagyunk!
- De csak azért, mert maga, elissza a pénzt a falutól! – vetette óda szúrósan Naruto. – Ha jobban vigyázott volna a dolgokra, most Sakura itt lehetne velünk és nem Sasukéval tartana Sunába!
- Sakura jól fog járni, ha Gaara feleségül veszi! – ellenkezett Tsunade. Bár legbelül ezt megcáfolta. Nem akart igazat adni a fiúnak. De igaza volt.
- Tsunadeee! – Naruto már nem bírta magát tovább türtőztetni. Tenni akart valamit az ügy érdekében. Megígérte Sakurának, és nem szegi meg a szavát.
- Sakuráék után fogok menni! És meg akadályozom az esküvőt! – fordított hátat a Hokagénak. Szerette Tsunadét, de a tettével csalódást okozott neki.
- Na, azt merd megpróbálni! – sziszegte a szőke nő. – Ha elmered hagyni a falut, fekete anbuk fognak visszahozni!
- Nem érdekel! – fordul vissza. A szemei vissza nyerték eredeti színüket. – Ha ez az ára, hogy megmentsem Sakura-chant a bánattól, ám legyen. – nézett mélyen a barna szempárba az Uzumaki, szokatlan komolysággal. – Sait is magammal fogom vinni.
- Figyelj Naruto! Hagyj fel ezzel az ötleteddel! Sai épp egy küldetésen van. Nem mehetsz el! Sakura döntött így! – ült vissza a székébe Tsunade. – Sakura választotta Gaarat. Kankurot is választhatta volna. De sajnos nem. – Naruto e szavak hallatán nagyon meglepődött. Visszaemlékezett azokra a percekre, amikor Sakura elbúcsúzott tőle. Tisztán emlékszik, hogy a lány zokogva mondta el, mire kényszeríttette a nő.
Hazudsz. – mondta kimért hangon. – Beszéltem Sakurával. Elmondta, hogy mit mondtál neki. Tsunade-BaaChan, te megfenyegetted Sakurát. Az anyja sírjánál tett fogadalmával szorítottad sarokba. – vádolta meg a Hokagét, de inmár nyugodtabban, hátha belátásra tudja bírni.
Talán. – húzta meg ismét az üveget mégegyszer. – A lényeg, hogy már úton vannak. És nem fogsz közbe avatkozni! – nézet komoran a fiúra a sanin.
- BaaChan, Sakura sokat jelent nekem. Nem hagyom, hogy tönkre tegye magát…
- Naruto! – szólt a fiúra erélyesen – Hagyd Sakurát! Had menjen Sunába! Ha vissza húz a szíve Konohába, ki fogja harcolni, hogy visszatérhessen. Ebben biztos vagyok! – magyarázta Tsunade.
- Akkor sem fogom megbocsátani neked, hogy elküldted! – indult el az ajtó felé Naruto. De mikor oda ért megállt. A kilincset szorongatva, nézett vissza a nőre. – Tudod mit? Sakurát ismerve tudom, hogy soha nem fog megbékélni azzal, hogy megfosztottad az álmaitól, ebben biztos vagyok! – vágta oda búcsúként Naruto, majd kinyitotta az ajtót, és távozott. Tsunade összerezzent az ajtó csapódó hangján.
- Te szamár… Miért vagy ilyen önfejű? – csóválta meg a fejét Tsunade. – SHIZUNE! – kiáltotta teli torokból.
Pár perc múlva, egy fekete hajú nő jelent meg a hokage irodájában. Egy malacot tartott az ölében. A kismalac látva a Hokagét, kiugrott a nő kezéből, és a szőkéhez rohant.
- Mi történt? – fintorodott el Shizune.
- Baj van. Naruto Sakuráék után akar menni. A homok szövetsége múlhat rajta. Meg kell állítani. – sétált a teraszra Tsunade, Shizunéval a nyomában. Tekintetét végigsiklatta a falun. Békeség honolt Konohában. Majd a sziklába vésett hokagék arcképén állapodott meg. – Minato… Shizune! Hívd ide Hinatát, Inot, Kibát, Shikamarut és Nejit. Küldetésük lesz!
Mit forgatsz a fejedben, Tsunade? – sandított a nőre a fekete.
Majd meglátod! Most menj!
Igenis! – hajolt meg Shizune gond terhelt arccal, majd elhagyta a szobát.

Naruto miután elhagyta a Hokage-rezidenciát, Ichiraku bárja felé vette az irányt. Ha elmegy, visszahozzák. Ha nem megy el, cserben hagyja Sakurát. Ezt nem akarta, és bár látszólag nyugodtnak tűnt, teljesen fel volt zaklatva. Mikor odaért a bárba, rendelt egy tál ráment. Leült a szokott helyére, magába roskadva kezdett bele az ételbe.
- Mi történt? – hallotta maga mellől egy ismerős hangot.
- Tsunade… - morogta kelletlenül.
- Mit tett már megint az a nő?
- Shikamaru! Te Ezt nem értheted! Sakuráról van szó. – nézet a Narára Naruto szomorúan.
- Óh, anyám! – sóhajtott fel – Ha nem mondod el mi történt, nem tudok segíteni. És bármennyire is kellemetlenek tűnik a helyzeted, kénytelen vagyok támogatni téged. – karolta át fél vállról az Uzumakit Shikamaru. – Számíthatsz rám, haver! – engedett el egy cinikus mosolyt.
- Shikamaru… - szűkültek össze Naruto szemei – Mi van veled? – kérdezte kíváncsian.
- Semmi… - vont vállat – Kellemetlen ez a helyzet… - ásított. – Na, mondod? Vagy nekem kell kihúznom belőled.
- Pff… - nézett maga elé unottan, és fáradtan Naruto - Ne most. - állt fel otthagyva az ételt és barátját. – Reggel, gyere fel hozzám, mindenről beszámolok. – intett válaszképp, majd zsebre tett kézzel elhagyta a bárt.
Na, de… - nézett utána csodálkozva Shikamaru. – Apám, ez kellemetlen! – nézett a fiú után, majd kifizette Naruto ramenjét, hazafelé vette az útját, majd gondolta a tetőn időzik egy kicsit a felhőket bámulva.
Mióta hagy meg rament az a kellemetlen srác?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.