Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet: Gaara

2011.09.23

 Feszült volt a légkör, mégsem tett semmi hirtelen mozdulatot egyik fél sem. Tudták, hogy mivel állnak szemben. És a csatának csak egy kimenetele lehet: a halál.

Sakura ökölbe szorította a kezeit, s kesztyűi ropogva feszültek kézfejére. Tekintete félelmet és elszántságot tükröztek. Ha meg kell valakinek itt ma halnia, az nem ő lesz és nem is Sasuke. 
- Nézd már! Ez a kis csitri a börtönből! – kiáltott fel Hidan előre lépve, hogy jobban szemügyre vehesse őket. – Most kicsit hevesebbnek tűnik – jegyezte meg elgondolkodva.
- Komolyan azt hittétek, hogy elhagyhatjátok az Akatsuki búvóhelyét anélkül, hogy elköszönnénk tőletek? – bámult rezzenéstelen arccal a Harunora Pein. 
- Itachi – suttogta Kisame látva Sasuke karjaiban a halott Uchihát. – Megölték Itachit, Pein. Vigyáznunk kéne velük, nem gondolod?
- Deidara, Kisame, Sasori, Kakuzu, Hidan. Maradjatok itt és végezetek velük. A többiek vissza az eredeti tervhez.
- Sakura, el kell tűnnünk! – lépett a lány mellé Sasuke. 
- Nem! 
- Gondolj Itachira! 
- Pofa be, Sasuke! – rivallt társára Sakura mérgesen. – Ne szólj bele a dolgomba! – morogta oda, majd szembe fordult az Akatsuki ott maradt tagjaival. – Ki lesz az első?
- Majd én – lépett elé Kisame. Hátáról levéve a kardot felnézett az égre, ahol hét ágra sütött a nap. – Ideális idő a bosszúra – vigyorogta. 
- Majd meglátjuk! - mosolygott Sakura, majd egy hatalmasat bele vágott a homokba, mire Kisame alatt beszakadt a talaj. 
- Ez édes kevés ellenem, szívi! – mondta, majd elugrott a csapás elől. – Most én jövök. – Meglendítette a kardját és a Haruno felé csapott vele, aki egy jól rögtönzött ugrással kikerülte. 
Sasuke tudta, hogy nem bírná sokáig a lány az egész Akatsuki ellen. Itachit egy szikla tövébe letéve támadásba lendült a megmaradt ellenfelek ellen. A fekete jel végig futott a testén, szemei aranyszínűvé váltak, majd szárnyai is megjelentek. 
- Chidori! - kiáltotta a tömegbe vetve magát.
- Shinra tensei! – emelte fel a jobb kezét nyugodtan Pein. 
Sasuke több méterre elrepült a csata szín helyéről. Még csak a közelükbe sem tudott férkőzni, s már is szoros barátságot kötött egy szikla belsejével. 
- Idióta! – sziszegte a fogai közt Sakura, elfordulva a fiú felől, majd egy árnyékklónt létre hozva kettős támadást intézett Kisame ellen. A klón jobb oldalról egy kunait tartva a kezében támadt, míg a valós Sakura egy Shurikent tartva a kezében a levegőbe röppent. Míg a klón elvonta a cápa figyelmét, ő csakrával vonta körbe a fegyvert, melynek eredményeképp több apró kis penge jelent meg a shuriken körül. – Táncoló Shurikenek! – Jól hátra feszítette a karját, majd teljes erővel a cápa felé dobta, aki még mindig a klónnal harcolt. 
- Mellé! – jelent meg a semmiből Hidan, meg állítva kaszájával a shurikent.
- Francba!– morogta földet érve Sakura, miközben Kisame végzett a klónnal. 
- Szerintem Pein – fordult vezetőjük felé Hidan. – Elég lesz, ha én és Kisame maradunk. Majd mi elbánunk a betolakodókkal. 
- Rendben! – bólintott beleegyezően. – Deidara, Sasori, Kakuzu. Menjetek!– intett a kezével majd a nevükön említettek egy szempillantás alatt eltűntek. – Rátok bízom ezt a kettőt. De ha bármi gond adódna, tűnjetek el!–  parancsolta Pein, majd Ő is eltűnt.. 
- Remek. Ketten maradtunk. – bámult undorodva a szürke hajúra Kisame. 
-  Ne rinyálj, inkább figyelj a harcra! Ha nem lépek közbe, már rég a delfinekkel úszkálnál! – morrant rá a halhatatlan. 
- Most beszélgetni fogtok, vagy harcoltok is végre? – feszült meg Sakura állkapcsában az izom. 
- Na! Ő az enyém! – morogta Hidan, majd Sakura irányába kezdett futni. – Rád bízom az Uchiha kölyköt, állj bosszút, vagy amit akarsz! – szólt vissza Kisaménak.
- Gizda – jegyezte meg Kisame megnyomva a z betűt. – Na de akkor kezdjük! – fordult Sasuke irányába, aki a szóváltások közepette magához tért. Kikászálódott a romok közül s Sakura felé vette az irányt, aki már javában harcolt Hidannal. 
- Nem mész onnan! – hajította felé a kardját Kisame. – Te velem harcolsz, öcskös. 
- Ó, az istenit! – morgolódott az Uchiha, majd kelletlenül, de a cápa felé fordult. – Rendezzük le gyorsan! Chidori!
- Ezt már egyszer láttam, kölyök. – somolygott Kisame, majd elkerülte a csapást. 
- Tökéletes – jegyezte meg Sasuke, amint Kisame egy olyan pontra ért, ahol szemtől szemben voltak. – Amaterasu!
- Hogy az a... – mérgesen került ki egy fekete lángcsóvát a ninja. – Mikor tanultad meg? 
- Volt rá időm – jelent meg a háta mögött Sasuke kardját a férfi oldalába szúrva. 
- Mellé – szólt le egy szikla tetejéről, és a Sasuke melletti Kisame vízzé vált.
A fekete bosszúsan Kisame után vetette magát, majd kardjával lecsapott az előtte álló férfira. Kard a kard ellen küzdöttek. De egyikük sem haladt előrébb. 
Eközben Sakura véres csatát vívott Hidannal. Tudta, hogy ha a férfinek sikerül megsebeznie a kaszájával, megöli. Így kecses keringőt járva kerülgette az ütéseket szép sorjában.
- Meg foglak ölni, te kis csitri! – sziszegte a fogai közt Hidan. Az idegeire ment Sakura. – De lehet, hogy előtte még eljátszadozom veled!
-        Állok elébe!– került ki egy újabb csapást majd egy hatalmas ütést vitt be Hidan állkapcsába. A férfi több métert repült az ütés kíséretében. 
Sakura a halhatatlan férfi után vetette magát, majd amikor oda ért egy kunait elővéve lecsapott rá. Hidan a jobb karjával hárította a fegyvert, majd feltápászkodott és elkapva Sakura csuklóját magához húzta. 
-        Ha csak te meg én lennénk itt – suttogta a lány arcába közvetlen egy kaján vigyorral az arcán. 
-        Engedj el, te mocskos állat! – szegezte a tekintetét a földre undorodva Sakura s szabad kezével próbált kiszabadulni a férfi fogságából. 
-        Édes kevés vagy ellenem, picinyem – csókolt bele Sakura nyakszirtjébe. 
-        Hagyj békén! – fejelte meg izomból a férfit tűzben égő szemekkel Sakura, mely mögött a fájdalom, s a szégyen rejtőzött. Nem volt már olyan harcias, de annál inkább félt. Tudta, hogy erősebb nála, de ezt nem akarta bevallani magának sem. 
-        Ó, a kis heves! – kuncogott fel Hidan, melytől Sakurának felfordult a gyomra. 
-        Dögölj meg! – sziszegte Sakura, majd szabad kezével az combjára erősített tartóból egy kunait vett elő s az oldalára erősített fiolába mártva hegyét a férfi mellkasába szúrta. 
Hidan jó kedvűen felnevetett s lefogta Sakura mindkét kezét.
-        Halhatatlan vagyok, ez ellenem nem ér semmit. – nevetett fel idegtépő hangján. 
Sasuke erre a nevetésre figyelt fel, eddig nem nagyon koncentrált Sakura harcára, de ez a nevetés nem tetszett neki. Tekintetével Sakurát kereste, miközben Kisame csapásait kerülgette. 
Az akatsukis a mellkasábam lévő kunait kiszedve lassan végig vagdosta a lány karjait. Sakura szó nélkül tűrte, ezek csak kis karcolások voltak számára. Hidan a véres pengét ajkához emelte, majd tekintetét lese véve a lányról megízlelte a vérét. 
-        Nem rossz – vigyorgott és egy mozdulattal cafatokra tépte a lány ruházatát. Sakura amennyire csak tudott próbált ellen állni, de a szégyen és a félelem sokkal nagyobb úr volt. Hidan kezdte megunni, hogy Sakura ellenkezik, így a lány fedetlen hasfalába szúrta a kunait. 
-        Hol lehet? – töprengett hangosan Sasuke. Ebben a pillanatban egy velőtrázó sikoly jelezte hollétüket. Oda kapva tekintetét mérhetetlen gyilkolási vágy terjedt szét egész bensőjében. – Rohadék! – állt meg, és fordult szembe Sakurákkal, mit sem törődve Kisameval. 
Sakura több sebből is vérzett, ruhája cafatokban lógott rajta, épp hogy tartotta valami. Hidan pedig kéjtől csillogó szemekkel állt a félholt lány felett.
-        Meg vagy! – csapott le rá Kisame, sikertelenül. Sasuke a kezével állította meg a cápa fegyverét majd gyilkos tekintettel felé fordult. 
-        Tűnj az utamból! – Hangja kimért s rezzenéstelen volt. 
-        Kölyök, ha Itachinak nem volt elég ereje ahhoz, hogy végezzen veled., majd én teszek neki egy szívességet, elvégzem helyette a piszkos munkát – mosolygott Kisame, de ez a mosoly fájdalmas volt, mint sem boldog. 
-        Ne merészeld a bátyámat a szádra venni. – rántotta magához a férfit, majd egy Chidorit küldött a férfi hasfalába. 
Kisame ajkából vér buggyant ki, majd mosolyra húzta azt s hátrébb ugrott a fiútól. 
-        Te ölted meg és még ne merjek róla beszélni? Álszent vagy, kölyök! – egyenesedett ki Kisame.
Felemelte a kardját, hogy újra lecsapjon az Uchihára, ám ekkor hatalmas robajjal jelent meg a helyszínen Kakashi és Jiraiya. 
Hidan nem sokat törődött az újonnan érkezőkkel, továbbra is minden figyelmét a karjaiban lévő lánynak szentelte. Kisame viszont megtorpant döbbenetében. Mindenre számított, csak erre nem. 
-        Kakashi sensei? – értetlenkedett Sasuke. 
-        Sasuke, őt bízd csak ránk – mondta, majd fel mérte a helyzetet a maszkos. – Te menj és mentsd meg Sakurát! – állt közé és Kisame közé.
-        Igen! – vetette oda az Uchiha és már el is tűnt. 
-        Hoshigake Kisame – húzta fel a fejpántját a homlokára Kakashi. – Most már az én ellenfelem vagy. 
-        Kakashi, én mit csináljak? – lépett mellé Jiraiya. 
-        Menj Gaaraék elé, szólj nekik, hogy hozzanak magukkal gyógyító ninjákat. Sakurának szüksége lesz rá! – nézett Sasuke után s magában fohászkodott, hogy ne késsen el.   
-        Rendben! – bólintott a sanin, majd eltűnt.    
Sasuke gyilkos vágytól fűtve vetette magát Sakuráék irányába. Hidan épp egy csillagdobót forgatott a mutató ujján s már az ötödiket állította Sakurába – egyet-egyet a karjaiba s a lábaiba az ötödiket a jobb vállába –, amikor hátulról egy kard levágta a karját. 
-        Vége van – suttogta a férfi mögött lehunyt szemekkel Sasuke, nem bírt rá nézni a rózsaszín megkínzott testére. 
Hidan döbbenten próbált fel állni, s a kaszája után nyúlni, de Sasuke meg akadályozta a mozdulatban s épségben megmaradt bal karját is tőből levágta. 
-        Megfizetsz, amiért bántani merted! – sziszegte össze szorított állkapoccsal, hogy az izom és a csontok csak úgy ropogtak a visszaszorított dühtől. 
-         Ó! A hős lovag megmenti az ártatlan királylányt. Milyen megható. – ironizált undorodva Hidan. – Meg fogsz te is dögleni a kis ribanccal együtt! – hahotázott őrültek módjára. 
-        Ha rajtam múlik, ezen túl egy haja szála sem görbül. Főleg nem a te jóvoltodból!– Megfogta a nyakát, majd egy gyors mozdulattal elvágta a torkát. 
-        Nem tudsz meg ölni, Uchiha! – röhögött Sasuke képébe vértől ázott ajkakkal Hidan.
-         Ó, hogy az ördög vinne el! – rakta vissza a katanájába a kardot, majd hajánál fogva felemelte Hidan fejét. 
-        Mit akarsz csinálni? Hé! Kölyök! Mit csinálsz! – esett pánikba Hidan. 
-        Röppályára állítalak! – vett egy nagy lendületet s messze a fák közé hajította Hidan ordibáló testrészét, majd összeszedte a karjait s a testét szétszórtan az erdőben elhelyezte őket.  
Kakashi farkas szemet nézett az előtte álló akatsukissal. 
-        Hát újra találkozunk, Hatake Kakashi? – nézett unottan a férfira a cápa.
-        Van egy befejezetlen ügyünk, Kisame. 
A nevén említett elnézett Kakashi háta mögött s látva Hidan állapotát, úgy döntött taktikát vált. 
-        Szívesen elcsevegnék veled a múlt árnyékain, de sajnálatos módon a rögtönzött társam eltűnt – színlelt kétségbe esést Kisame. – De Pein parancsa egyértelmű volt. 
Kakashi nyugodtan állt a cápától hét méterre aki, lassan de vízé bomlott szét. 
-        Majd legközelebb, Hatake.– Kisame eltűnt.
-        Megszökött – rakta vissza a fejpántot sharingan szemére. 
Sasuke a lányhoz visszatérve a karjaiba vette. Épp hogy eszméleténél volt még. Védelmezően magához ölelte a törékeny testet. Ekkor Sakura szemei kipattantak s a kunait  kivéve a testéből, azt megmarkolva Sasuke arca felé csapott. Épp hogy elkapta mozdulat közben a lány karját az Uchiha. Nem sokon múlt, hogy átszabják az arcát. 
-        Nyugalom, Sakura. Én vagyok az, már vége – nyugtatta meg, majd próbálta kifeszegetni a lány kezéből a fegyvert. 
-        Sasuke? – értetlenkedett Sakura. Még mindig úgy érezte, hogy veszélyben van. – Hol van?
-        Az most nem fontos, vége van Sakura – ölelte magához, amint végig járatta a tekintetét a lány megtépázott, sebtől borított testén. – Sajnálom! Soha többet nem hagylak el, ígérem! – suttogta a lány feje búbjába, s belecsókolt a cseresznye illatú hajzuhatagba. – Nem bocsájtanám meg magamnak, ha még egyszer bajod esne!
-        Gaara – suttogta bódultan Sakura. 
-        Hogyan? – emelte fel tekintetét Sasuke, majd a lányra nézett.  
-        Engedj Gaarahoz – nyöszörögte Sakura, miközben erőtlenül próbálta lefeszegetni magáról a karokat, amik fogva tartották s próbált kiszabadulni az Uchiha fogságából.
Sasuke lelkébe mintha egy mérgezett tőrt szúrtak volna. Egész bensőjét égette a mérhetetlen fájdalom. Felemelte a tekintetét s lassan felfogta, hogy miről beszélt Sakura. Gaara, Byakone és a két férfi feléjük közeledtek. 
A Haruno nem is vágyhatott volna másra, mint hogy Sasuke a karjaiba tartsa. S mennyi évet várt arra, hogy ezeket a szavakat hallja. De tudta, ha bele éli magát a pillanat hevébe, soha nem fog tudni megszabadulni a fiú emlékétől. Könnybe lábadt szemekkel nézett maga elé s törte a fejét, hogy is másszon ki ebből a helyzetből. Ekkor megpillantotta a Kazekaget és kíséretét. Mindenki itt volt, aki számított, kivéve Naruto. Kakashi, Byakone, Jiraiya, Gaara, s még pár ninja. Gaarahoz akart menni, tudta, hogy ha a vörössel lesz, több esélye van elfelejteni Sasuket.
-        Uchiha! Mit tettél a húgommal? – gurult dühbe a Haruno látva Sakura állapotát. 
-        Nyugodj le, Byakone. Nem az ő műve, Hidan volt – csillapította a kedélyeket Kakashi. 
Byakone kelletlenül, de visszacsúsztatta a kardját a tokjába s meghúzódott a háttérben. Gaara levéve a kalapját oda lépett Sakuráékhoz, nyomában a két homoki gyógyítóval. 
-        Gaara. – zümmögte alig hallhatóan Sakura, majd lassan a sötétség pereme felé táncolt. 
-        Itt vagyok, Sakura – guggolt le a fiatalok mellé, s át vette az Uchiha kezéből a lányt. – Most már nem eshet bántódásod! – tartotta a karjaiban az alélt lányt, aki szorosan bújt a fiú mellkasához.  
-        Gaara… – suttogta alig hallhatóan majd elsötétült számára minden.  

gaasaku__battled_by_noirseyriu.jpg

  
Sakura lassan, fájdalmasan emelte fel szemhéjait. Nehéz ébredés volt számára, azt hitte, hogy meghalt. Pislogott párat, s amint kitisztult a látása felmérte a helyzetét. Egy kórházi szobában volt, tetőtől talpig kötés borította. Mozdulni sem bírt a testébe nyilalló fájdalomtól.  Az ágy melletti széken Gaara szuszogott negédesen, s a szemei alatt éktelenkedő lila karikák arra utaltak, hogy már egy jó ideje nem aludt. Sakura megmosolyogta a Kazekaget. Lassan amennyire tudta, felemelte jobb kezét és a takarót arrébb rakva elkezdte alaposabban begyógyítani a meg maradt sebeket. Bő negyedóra alatt végzett. Kimerülten, chakra nélkül dőlt vissza az ágyba. Mély lélegzetet vett s újra Gaarara pillantott. Ha nem ismerné Sasukét, s nem őt szeretné, akkor bele tudott volna szeretni ebbe az ártatlanul szunyókáló mosómedvébe. Meg mosolyogta a gondolatot és elképzelte az életét Gaaraval. A chunin vizsgán találkoztak volna először. Teljesen biztos volt benne, hogy látásra belé szeretett volna. Még akkor is, ha egy szívtelen szörnyeteg volt. Aztán biztos minden alkalmat megragadott volna, hogy találkozhassanak. Minden küldetést vagy rendezvényt. És ez a feladat, amibe csöppent, kiváló alkalom lett volna, hogy boldogan leéljék az életüket. Született volna két gyermekük, Kairi és Gera. Kairi rá ütött volna részben, rózsaszín haj, ugyanaz a modor és viselkedés, de az apja türkiz szemeivel büszkélkedhetett volna. Míg Gera, vörös üstökkel, smaragd szemeivel, s apja higgadt, nyugodt, megfontolt viselkedésével tette volna büszkévé őket. Igen, egész szép kis jövő elé néztek volna. 
-        Jobban vagy? – zökkentette ki álmodozásából Gaara mély, baritonos, megnyugtató hangja.  
Zavartan pislogott párat, majd az őt bámuló türkiz szemekbe nézett. Vajon mennyi ideje nézhette őt?
-        Igen – fészkelődött fekvő helyében Sakura, majd felült. Melynek következtében Gaara felpattant és támaszt nyújtott neki. – Köszönök mindent!
-         Nem kéne megerőltetned magad még egy jó darabig – pirított rá gyengéden a fiú. 
-        Jól vagyok, rendbe hoztam magam, míg te aludtál.
-        Értem – mondta, majd leült az ágy szélére Gaara. 
-        Gaara, mi történt? – fixírozta tekintetével a fiú köpenyét, nem bírt a fiú szemeibe nézni. 
-        Miután megtaláltunk titeket? 
-        Igen. 
-        Visszajöttünk Sunába, téged azonnal kórházba szállítottak. Három napig aludtál. Most tértél csak magadhoz – mosolyogta. 
-        Három napig? – szörnyülködött Sakura. Ha megtudja Tsunade, hogy annyira elverték, hogy három napig eszméletlen volt, nagy bajban lesz. – És te? Hogy kerültél ide? Nem a Kazekage teendőidet kéne végezned? 
-        Kankuro át vette a papír munkát, amíg fel nem épülsz. És mostanában csak az van.
-        Végig itt voltál mellettem? – kérdezte hitetlenkedve a rózsaszín kunoichi.
-        Természetesen. Nem hagyhattalak magadra a történtek után. 
-        A történtek után – ízlelgette a szót Sakura, majd hirtelen felkapta a fejét. – Hol van Itachi?  
-        Itachiról Sasuke gondoskodott. 
-        És a többiek hol vannak? 
-        A szállásukon, gondolom. Sasuke valószínűleg Temarival lesz. Az elmúlt napokat együtt töltötték. 
-        Kérdezhetek valamit?
-        Igen. 
-        Nem emlékszem pontosan arra, hogy az eszméletvesztésem előtt miket mondtam. Te nem tudod? 
-        Éppenséggel tudom, „Gaara”, ezt mondogattad, amikor rátok találtunk. A nevemet ismételgetted.
-        Ó, tényleg? – pirult el halványan Sakura. Elég bután érezte magát. 
-         Igen. De ne aggódj, semmi mást nem mondtál – válaszolt mosolyogva a fel nem tett kérdésre Gaara.   
-        Most már egy fokkal jobban érzem magam – nevetett fel Sakura. 
-        Ennek örülök.
-        Tényleg nagyon hálás vagyok. – Sakura megfogta a takarón nyugvó kezet, majd gyöngéden megszorította.  
-        Nem kéne annak lenned – húzta el a kezét Gaara, majd az ablakhoz sétált, hangjában fájdalom és megbánás csendült. 
-        Miért? – nézett Gaara után. 
-        Hiba volt apám részéről téged rá kényszeríteni erre. 
-        Miről beszélsz?
-        A házasságról, Sakura – fordult vele szembe s szemei szeretetteljesen csillogtak. 
-        Saját akaratomból jöttem ide, nem a te hibád Gaara! – érvelt Sakura.
-        Tisztában vagyok a tényekkel. De ha bele gondolok, hogy Sasuke… – harapta el a mondat végét Gaara, majd újra az ablak felé fordult.  
-        Sasukénak ehhez semmi köze! 
-        Ne akard magad is becsapni, Sakura. Láttam, hogy nézett rád a csatamezőn. Szeret téged! – Vissza fordult, majd leült a székre, amin aludt.
Sakura megrázta a fejét tagadóul. Biztosra vette, hogy Gaara téved. Itt csak ő az, aki szereti a másik felet, de azt is viszonzatlanul. 
-        Tényleg szeret. Hiába próbálod tagadni, látom rajtad, hogy te is. 
-        Nem! – csattant fel hirtelen Sakura. Nem engedhette, hogy ez tovább folytatódjon. – Tévedsz! Gaara, én azért jöttem ide, mert szabad akaratomból választottam. 
-        Kankuro nem fog örülni annak, ha megtudja, hogy a menyasszonya más férfiba szerelmes. Sakura, kérlek. Ne törd össze a bátyám szívét – nézett esdeklően a lányra a Kazekage.
-        Mi? – döbbent le a hallottakon Sakura. 
-        Nem akarlak feleslegesen megóvni. Mindezt csak Kankuro ért teszem. Jár neki ennyi, azok után, ahogy velem bánt – magyarázta. – Védelmezlek az esküvőig, de tudni akarom, hogy nem feleslegesen teszem-e. 
-        Védelmezni? Mitől? – Még mindig nem tért magához a döbbenettől. 
-        A Kazekage rokoni ágába sokan akarnak bekerülni. Mivel téged választottak, hogy az egyik helyet betöltsd, s a másikat Sasuke. Sokan akarnak titeket megölni. Temari ezért marad Sasuke mellett folyton, az ő feladata Sasuke védelme. Az enyém pedig a te védelmed. És mielőtt rá kérdeznél, hogy miért nem Kankuro az, aki védelmez, elmagyarázom. Azért van ez így, mert én nagyobb védelmet tudok neked nyújtani… 
-        Álljunk csak meg egy pillanatra! – szakította félbe. – Kankurohoz kell férjhez mennem?
-        Igen. Vagyis azt hiszem, igen – bizonytalanodott el. – Én így tudom.   
-        Te jó ég! – temette kezeibe az arcát Sakura. 
-        Ne aggódj! Itt leszek, és vigyázok rád. – biztosította a biztonsága felől a Kazekage félre értve Sakura reakcióját. – Meg lásd, nem lesz olyan vészes, mint ahogy azt az ember hinné.  
-        Gaara…
Sakura felnézett a mellette ülő férfira. Miért hiszi azt Gaara, hogy Kankurohoz fog feleségül menni? 
-        Sakura – komolyodott meg Gaara hangja. – Mielőtt bárki megzavarna minket. – Kinézett az ablakon, majd felkelt s fel-alá járkált. – El kell valamit mondanom. De előtte kérdezhetnék valamit? 
-        Persze…
-        Szerelmes vagy Sasukéba? 
-        Nem. – Igen, ezt biztosra tudta. Már nem szerelmes a fiúba. 
-        De szereted még – állapította meg a vörös. 
-        Igen, szeretem, de csak, mint csapattársat! – Igen, erre fog törekedni minden erejével ezen túl. Sasuke nem lehet több mint egy csapatárs.
-        Figyelj, amit mondani akarok, azt már régen el kellett volna mondanom. 
Sakura aggódva követte tekintetével a fiú lépteit. Nem tudta mire számítson. 
-        Mit? 
-        Sakura – állt meg a lány elé sétálva. – Kedvellek! – nézett mélyen a döbbent smaragdokba. – Tudom, ez mit sem változtat a dolgokon. De muszáj volt elmondanom! – magyarázta idegesen Gaara s újra járkálni kezdett. – Sajnálom! – mondta, neki támaszkodott a falnak s jobb tenyerébe temette az arcát. 
-        Gaara – találta meg a hangját újra Sakura, majd megköszörülte a torkát és felkelt az ágyból. Olyan dologra szánta el magát, amit soha életében nem hitt volna. Meg akarta tenni az első lépést a feledés felé. – Nekem is el kell mondanom valamit – motyogta s rátette a fiú vállára a kezét. 
Gaara értetlenül, kíváncsian fordult Sakurával szembe.
-        Nem Kankurot választottam.
A vörös csodálkozva bámult le az előtte álló lányra s hátát a hideg falnak vetette. 
-        De hát akkor kit? – értetlenkedett. 
Sakura lábujjhegyre állt, majd elengedte a fiú vállát.   
-        Szerinted? – lehelte a fiú ajkaiba. – Van egy olyan sejtésem, hogy ha kettőtök közül nem őt választottam, akkor téged. 

2566937359_1.jpg

Gaara magára erőszakolta a nyugalom álarcát, majd lenézett a zöld szempárba, mely ott világított az orra előtt. Lassan, bizonytalanul a lány arcára tette a kezét, még egyszer belenézett a lány szemeibe, nem volt biztos abban, hogy amit tenni készül jól teszi-e, de Sakura szemei biztatóan csillogtak az izgalomtól. 

gaara-sakura-1274978128-2156753b9a.jpg

Már csak pár milliméter választotta el őket, s ekkor Gaara a lány kulcscsontjára hajtotta a homlokát. Majd kiugrott a szíve a boldogságtól és az izgalomtól, de azt akarta, hogy Sakura ugyan úgy akarja az első csókjukat, mint ő. A Haruno tág pupillákkal bámulta a fehér falat, majd kezét a fiú tarkójára csúsztatva bele fűzte ujjait a vörös tincsek rengetegébe s lehunyta a szemeit. Neki is épp úgy zakatolt a szíve, mint az előtte álló fiúnak.

_gaara_x_sakura_.jpg

-        Engem választottál? – kérdezte pár perc múlva, miután stabilizálta a légzését. 
-        Igen, téged – mosolygott a Haruno, s most már tudta, helyesen döntött. Ha Sasuke nem is, de Gaara boldoggá teheti. Hisz ennél rosszabb már nem lehet a helyzete, egy próbát megér. 
-        Miért? – kérdezte elhalló hangon. Próbálta kordában tartani az érzéseit, de nagyon nagy erőfeszítések árán sikerült csak. 
-        Nem tudom. Azt hiszem, téged jobban ismerlek, mint Kankurot, ez lehetett a kiinduló pont. 
-        Jobban ismersz? – lehelte bele a lány nyakszirtjébe, melytől Sakura megremegett.  
-        Azt hiszem. 
-        Biztos vagy benne, hogy jól döntöttél? Ha akarod, elengedlek Sasukéval. Megtehetem. – suttogta színtelen hangon Gaara. Azt akarta, hogy Sakura boldog legyen. Akár Sasukéval, akár vele. Tudni akarta, hogy a lány mit is akar valójában. Nem akarta semmire sem kényszeríteni.
-        Miért van olyan érzésem, mintha Narutoval beszélgetnék? – kuncogott fel a rózsaszín. – Tudom mit akarok, Gaara. 
-        És Sasuke? 
-        Segíts elfelejteni őt – kérte a fiút könyörgő hangon.  
-        Biztos ezt akarod? – emelte fel a fejét s belenézett az igéző szempárba. 
-        Biztos. 
-         Segítek – csókolta homlokon Sakurát, majd kibontakozott a lány karjaiból és az ajtó felé vette az irányt. – Pihenj le, később érted jövök. 
-        Hová mész?  
-        Elintézek pár dolgot, míg a többiek veled vannak. 
-        Milyen többiek? – botorkált vissza az ágyhoz Sakura. 
-        Ők – mondta, majd kitárta az ajtót. A küszöb mögött ott állt az összes konohai, Dayuku és Byakone. 
-        Helló, Gaara. Sakura? – köszönt a Kazekagénak Byakone.
-        Már felkelt. Menjetek be nyugodtan – lépett el mellettük fejére téve a kalapot, majd eltűnt a folyosón.  
-        Hát ez gyorsan lelépett! – ült le húga ágyára Byakone. – Hogy érzed magad? 
-        Byakone! – ugrott bátyja nyakába örömtől könnyes szemekkel. – Olyan jó, hogy újra látlak! 
-        Tudom, húgocskám, tudom – ölelte magához szorosan kishúgát. – Ígérem, soha többet nem mozdulok el mellőled. 
-        Ezt már mondták egy páran – törölte meg mosolyogva a szemeit, majd körbe nézett a társaságon. – Kakashi sensei! Mit keresnek itt?
-        Éppen erre jártunk Jiraiyaval és gondoltunk benézünk hozzátok – válaszolta a könyve mögül, melyet éppen olvasott.  
-        Hali kislány! – lépett Sakura elé vigyorogva Dayuku. – Hogy érzed magad? 
-        Dayuku! Ne ijesztgesd! – tolta arrébb Byakone az arcánál fogva barátját. – Hagyd, hadd térjen magához. 
-        Semmi baj, Byakone. Már jól vagyok, csak kicsit kimerültem – csillapította a kedélyeket mosolyogva Sakura. 
Szemei megakadtak a fal tövében álló Uchihán. Nem nézett a szemeibe, a fiú a padlót fixírozta. De Sakua nem is törődött vele többet. Minden figyelmét a vendégeinek szentelte, akik temérdek ajándékkal halmozták el gyógyulása érdekében. Dayuku egy kosár gyümölcsöt hozott. Byakone egy shuriken készlettel ajándékozta meg, hogy jobban meg tudja magát védeni ezen túl. Kakashi és Jiraiya egy plüssel tették boldogabbá Sakurát, mely egy mosómedvét ábrázolt. 
-        Köszönöm nektek a figyelmességet! – mosolygott boldogan a társaságra. 
Jiraiya az ablakban gubbasztott és a korház melletti fürdőzőt leste. Kakashi a székben telepedett le és ott folytatta az olvasást. Dayuku a földön foglalt helyet törökülésben, majd neki látott elpusztítani az ajándékát. Byakone a világ kincséért sem mozdult volna el húga mellől. Sasuke pedig meg se moccant mióta megérkeztek, csak néha-néha felpillantott.    
-        Sasuke, ne kéresd magad, add át te is az ajándékot! – szólalt meg egy kis idő múltán Kakashi, fel sem pillantva a könyvéből.
Minden szem Sasukéra szegeződött. 
-        Tényleg, kölyök, te nem adod oda neki? – bökte meg a lábával Dayuku, miközben épp egy almát majszolt. Amint találkozott a tekintete Sasukéval, maga alá húzta a lábait. 
-        Ne kéresd magad, fiam. Ma még sok dolgunk van – mászott be az ablakon Jiraiya. 
-        Ne most akarj betojni, Uchiha – morogta Byakone. Össze fonta karjait a mellkasán, majd lehunyta a szemeit. – Gyerünk, add oda neki!
Sasuke mélyet lélegzett, minden egyes jelenlévő férfinak küldött egy-egy gyilkos pillantást, majd a zsebébe nyúlva előhalászott egy kis csomagot, oda sétált az ágyhoz és Sakura kezébe csúsztatta. 
-        Mi előbb térj vissza közénk – morogta, majd visszasétált eredeti helyére.  
Sakura értetlenkedve bámult hol ide, hol oda. Nem értette az iménti kis incidenst, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. A kezében lévő csomagot nyugodt mozdulatokkal kibontotta, majd elő húzta a tartalmát. Egy fonott karkötő volt, melyen egy medál függött. 
-        Nahát! – tátotta el a száját. – Hiszen ez gyönyörű! Köszönöm, Sasuke! – nézett barátságosan a fiúra.
 Sasuke viszonozta a pillantását, s bár szemei látszólag unalmat, érdektelenséget sugalltak, legbelül újabb tőr furakodott a szívébe s befészkelte magát oda, mert tudta: Sakura sosem lehet az övé,
-        Semmiség. 
-        Ha jól látom, ez egy totem? – találgatott a Haruno. 
-        Jól látod, az egy ősi totem. A legenda szerint, amit az eladó mesélt el nekünk, megvédi a viselőjét a gonosz erőktől – mesélte el Kakashi. – De nem hinnénk, hogy valóban így történne. Ez minden bizonnyal csak egy mese – vonta meg a vállát, majd visszatért a könyvéhez. 
Sakura megbabonázva vizsgálgatta a medált, mely ovális alakú volt s méregzöld színben csillogott. Egyik oldalán egy kör volt bele vésve, míg a másik oldalán pedig egy homokóra. Nem nagyon hitt a mesékben és amit Kakashi sensei elmesélt neki eléggé hihetetlennek tűnt. De a medál nagyon a szívéhez nőtt. 
-        Byakone, segítenél? – nyújtotta oda a csuklóját, majd a bátyja kezébe helyezte a karkötőt. 
-         Persze! – csatolta fel az ékszert húga csuklójára, majd mosolyogva figyelte, hogy testvére mennyire oda van az ajándékért, amit az Uchiha kölyöktől kapott. – Tetszik? 
-         Imádom! – mosolygott csillogó szemekkel bátyjára, majd oda fordította felé a kör metszetű oldalát a medálnak. – Nézd! Ez a Haruno család jelképe. Hát nem nagyszerű? És itt – fordította meg. – Itt pedig a homok jelképe van bele vésve. 
-        Tényleg szép darab – értett egyet Byakone, majd Sasuke felé fordult. – Most kitettél magadért, Uchiha. 
-        Ne hívj Uchihának, ha kérhetem. Hívj nyugodtan Sasukénak – válaszolta hűvösen a Harunonak. 
-        Sasuke? Hm. Kösz, inkább nem! – állt fel kinyújtóztatva elgémberedett tagjait. – Maradok az Uchihánál. Vedd megtiszteltetésnek, kölyök. Te vagy az utolsó a klánodban – engedte le a karjait Byakone és komoran bámult az előtte álló férfira. 
-        Megyünk? – nézett fel barátjára Dayuku csalódottan. – Hiszen még csak most jöttünk! 
-        Hagyjuk pihenni Sakurát. Na, kapard össze magad a földről, haver! – verte kobakon a földön ölő férfit, miközben elment mellette.
-        Byakone! – pattant fel füstölgő fejjel Dayuku. – Legalább enni hagynád az embert nyugodtan. 
-        Azt mondod? – fordult vissza gyilkos tekintettel Byakone. – Nézzük csak, az a kosár gyümölcs nem Sakuráé volt esetleg?
-        De… 
-        De mi? – csikorgatta a fogait a Haruno.  
-        De, csak tudod, neki már szemmel láthatóan nem volt rá szüksége. 
-        Igen? 
-        Igen! – húzta ki magát önelégülten a lila hajú.     
-        Ugye tudod, mi jön most? – szorította ökölbe a kezeit Byakone, majd megropogtatta azokat. 
-        Baráti ölelés? – tárta ki a karjait vigyorogva Dayuku. 
-        Meg a nagy francokat! – húzott be neki egyet mérgesen Byakone, minek következtében Dayuku átbukdácsolva a fél szobán a szoba másik sarkában kötött ki. 
-        Szerintem mi menjünk – morogta Kakashi. Felállt, majd az ajtó felé vette az irányt. – Jiraiya, mássz be az ablakból!
-        Az új könyvemhez gyűjtök anyagot – fordult a szoba felé egy kaján vigyorral az arcán az öreg. 
-        Majd folytatod máskor. Sasuke, menjünk! – parancsolta az Uchiha felé majd az imént említett ellökve magát a faltól elhagyta a szobát. 
-        Jiraiya! – szólt oda neki Kakashi újra. 
-        Jól van, megyek – mérgelődött a sanin, majd bemászva az ablakból intett egyet Sakurának és elhagyta a szobát. 
-        Byakone, ti is gyertek! – tűnt el Kakashi egy füstfelhő kíséretében.    
-        Kapard össze magad, Dayuku, még sok dolgunk van!
-        Brutális bántalmazásért feljelenthetlek, ugye tudod? – mászott ki a sarokból a férfi. 
-         Nem tartalak vissza – vont vállat Byakone, majd mikor Dayuku mellé ért, megveregette a vállát. – Kaptál te ennél már sokkal durvábban is. 
-        Na, ja – törölte meg a vérző állát Dayuku. – Csak egyszer nehogy visszakapd. További szép napot Sakura! – fordult immár mosolyogva a lány, felé majd kilépett az ajtón. 
-        Viszlát – intett elnézően a férfi után. 
-        Vigyázz magadra, Sakura. Majd még jövök! – lépett volna ki a folyosóra ,ha Sakura hangja meg nem állítja. 
-         Byakone, mi történt Itachival? 
-        Ezt csak az öccse tudja –  fordult vissza. – Őt kell megkérdezned. 
-        Megmondanád neki, hogy szeretnék vele beszélni? – kérte meg bátyját Sakura.
-        Természetesen. De most már pihenj – lépett az ágyon ülő húgához majd gyengéden lefektette a lányt, akin hatalmas fáradtság suhant át, s az éjmanó már álomport hintett szemeire. – Aludj! – Betakargatta, majd miután Sakura szemei lecsukódtak elhagyta a szobát.  
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ádám88

(ádám88, 2012.05.10 21:55)

én midet olvastam eddig de ez a sorozat nagyon jó már 3 szór elolvastam de jó lenne tudni mi a sztori fojtatása remélem izgalmas lesz tóvábra is és még egy jó pár sztori lesz még nem volna jó ha hamar véget érne de eddig nagyon jó volt kérlek még egyszer fojtasd mer izgatottan várom mi a 11. sztori tartalma

Re: ádám88

(nino, 2012.05.10 22:41)

Szia ádám88!

Nagyon örülök, hogy várod a folytatást. Most, hogy tudom, hogy van akit érdekel, megírom a folytatását. :) Ha minden jól megy, szombaton délre már fent lesz! :)^-^Annyit el árulhatok, hogy Sasuke központú lesz.:) De az már, a www.nino2.eoldal.hu -n lesz fent. :) Köszönöm, hogy figyelemmel követed az írásomat!
üdv. nino :)

Re: Re: ádám88

(ádám88, 2012.05.11 12:26)

köszi hogy válaszoltál . Az biztos izgalmas lesz már alig várom hogy olvastam sajnos csak este jutok odáig mer dolgozok de fen leszek és elolvasom és leszedem a gyűjteményembe eddig mid meg van minden még az animék is olyan jó ez a sorozat a legjobb én szerintem
és ez a sztori amit írsz ez is mit ha a sorozatot nézném egyformán jók.

:$$ *-*

(Bernuhh *-*, 2011.11.27 23:16)

Hát ez nagyon jóó !!! :$$ Folytatáást kérlek !! :$ Ez a kedvencem !!! Akár hetekig is tudnám olvasni.:P:D

Re: :$$ *-*

(nino, 2011.11.28 14:47)

örülök hogy tetszik:) Amint tudom, folytatom, addig is kövesd figyelemmel a többi történetet, és ezt is;):)