Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyszerűen...csak nem szeretlek..

2011.04.21

 

‎"... - Szeretsz?
- Nem. - jött az egyszerũ felelet, s fel nézett az elõtte állóra világos barna tekintetével, mely érdektelenséget s nyugalmat tükrözött.
A lány szemei megteltek könnyel, ajkai megremegtek majd reszketõ testel utat engedett szívfájdalmának, s azok bánattal telve ólomként hullottak mellkasára, melytõl lelke mégnehezebbé vált.
- Sajnálom... - suttogta remegõ hangon, kezét az ajkaihoz emelve, majd fájdalomtól megtelt tekintetét elszakította az oly hõn áhított arctól. Tudta, hogy nem ő tehet róla, még is magát okolta a történtek miatt. S most, hogy tisztában volt a fiú érzéseivel, még most is magában kereste a hibákat, amiért ezt a feleletet kaphatta.
Tudta, hogy ez lesz. Még is az érzés elviselhetettlen volt számára. Lassan elhátrált a padtól,Nem tudta mit is tehetne ezek után, minden reménytelennek tünt számára. S ami eddig rózsaszín ködbe burkolodzott, az most feketén tükrözödött vissza a szemeiben. Vége lett számára mindennek, nem bírt tovább ott maradni, futásnak eredt.
A fiú egyedül maradt a késõ õszi délutánon a padon kuporogva. A lány már rég eltünk, de õ még sem eredt utánna.
- Nem a te hibád. - tekintett fel az égre s egy elsárgult falevél útját kõvette tekintetével mellyet a szél lágy táncba vitt, s abba az irányba repítette, ahol a lány eltűnt. - Egyszerũen.... csak nem szeretlek. - suttogta a szélbe... "
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.